Barátságpróba

„Sok minden alátámasztja, hogy a létező legjobb szorongáscsökkentők egyike a nagylelkűség” – vallja Adam Grant professzor, mondván, mások segítésében az a nagyszerű, hogy nem kerül sokba, és a végén maga a jótevő is a cselekedete kedvezményezettjévé válik. És valóban: a jótékonyság, önkéntesség erősíti az ember önbecsülését, társadalmi identitását, státuszát, mely utóbbi főleg olyan helyzetekben lehet fontos, mint válságok vagy életfordulók – nyugdíjazás, egy párkapcsolat vége, a gyermekek kirepülése a családi fészekből – idején. Az ember ezáltal a közösség hasznos tagjának érezheti magát, és még a társadalmi tőkéje is növekszik, azaz szükség esetén magának is lesz kihez vagy hova fordulni.

Ami az önkéntességet illeti, a brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálat a Covid-19-járvány kitörése után megvizsgálta a jelentkezők motivációját, és a következő jellemző ösztönzőket azonosított: a hálát, amennyiben sokan így akarják törleszteni mindazt a törődést, amelyben korábbi kezelésük alkalmával részük volt; mások ezzel szeretnék kivenni részüket a vírus elleni küzdelemből; és vannak, akik a médiából érkező negatív hírek mentális hatását szeretnék ellensúlyozni a köz érdekében végzett tevékenységgel. A leginkább meghatározó szempontnak ugyanakkor az a katartikus érzés bizonyult, hogy felemelő tudat másokkal együtt egy jó célért dolgozni.

A fentiek is mutatják, hogy igazi altruista, vagyis emberbaráti cselekedetet paradox módon nem nehéz végezni, mert az ilyen tettel általában két legyet ütünk egy csapásra. Nevezetesen, hogy miközben másoknak segítünk, gesztusunk minket is jó érzéssel tölt el, és bensőnk az elégedettség, az embertársaink javára végzett munka örömével jutalmaz meg minket.

Sőt a kutatások azt is bizonyítják, hogy sokszor inkább vagyunk hajlamosak másokon segíteni, mint magunkon. A már idézett Adam Grant például nemrég azt vizsgálta, hogy a kórházakban, rendelőkben a kézfertőtlenítő mellé kihelyezett felirat megfogalmazása mennyiben befolyásolja az egészségügyi dolgozók hajlandóságát a gél használatára. Mármost kiderült, hogy „A kézfertőtlenítővel megelőzhetjük, hogy a páciensek elkapják a betegségeket” szöveg 59 százalékkal hatékonyabbnak bizonyult, mint „A kézfertőtlenítő megelőzheti, hogy elkapjuk a betegségeket” változat. Hasonlóképpen, egy másik vizsgálat arra derített fényt, hogy a koronavírusnak a közösségre gyakorolt hatását hangsúlyozó üzenetekkel jobban be lehet vonni az embereket a védekezésbe, mint ha csak a rájuk leselkedő veszélyekre hívnánk fel a figyelmet. A „ne kapd el” helyett tehát jobb, ha a „ne terjeszd” üzenettel dolgozunk – hangzott a végkövetkeztetés, melyben egyúttal tetten érhetjük a világvallások aranyszabályát is arról, hogyan viselkedjünk másokkal, ha azt szeretnénk, hogy ők is úgy bánjanak velünk.

(Részlet a szerzőnek a Vigilia szeptemberi számában olvasható írásából.)
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés