G. István László

Más város kell


Egy szent meg egy oroszlán szövetkezett,
hogy megteremtsék a várost. Szigetelés
nélkül mered ki a földből. Téglatornyai
fogak, amelyekben szabadon fut az
ideg – villám itt úgy csap le, hogy villa-
vonala ismeretlen hangjegy kottáját
rajzolja az égre. Olyan zenét, melynek
nincs hatása, de hallgatója csalhatatlan
igaz viszonylatok tudatában él. Így írt Rilke,
Toledóról, de most neked más város
kell. Ahol a kő a folyékony időből felbukkanó
felejtészátony – úgy simítod rücskeit, hogy
nem látsz semmit, de megtelsz értelemmel,
ahol régi cégérek megfejtetlen rajza
mint első szerelmektől maradt lelki
kalligráfia megtölti a száraz csatornákat –
nem kellene kivándorolni az idődből,
hogy száműzetésedben otthont találj – kiűzve
számok alatti törvényéből, a zenéből, megint
Rilke, ami olyan törvény, mely parancsoló erejű, de
megfoghatatlan, mert végtelen mértékben igényli
jelenlétedet. Egy oroszlán napozik
a térben. A szent a szája elé ül, és
amíg felfalják, a széttépettségben békéjére lel.

(G. István László verseit a Vigilia októberi számában olvashatják.)

.

Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés