Júliusi számunkból ajánljuk

Szlukovényi Katalin: Denise Levertov


Denise Levertov (1923–1997) halála évében jelent meg vallásos témájú verseinek gyűjteménye A patak és a zafír címmel. A Hunyorgó elme című imában a kötet mindkét címadó metaforája Istenre vonatkozik, összekapcsolva a központban ragyogó érték állandóságát a patak áramló, folytonos mozgásával:

Uram, nem te,
én nem vagyok jelen.
(…)
Te vagy a patak, a hal, a fény,
a lüktető árny,
te a változatlan jelenlét, akiben minden
mozdul és változik.
Hogy összpontosíthatnám hunyorgásom,
hogy foghatnám fel a forrás szívében
a zafírt, amelyről tudom, hogy ott van?

A könyv hosszú istenkereső út eredménye. Ahogy a szerző az Előszóban fogalmaz: „Hét kötet verseiből válogattam; a legrégebbi darabot 1978-ban írtam; bár az elrendezés nem teljesen kronologikus, bizonyos mértékig mégiscsak követi lassú elmozdulásomat az agnoszticizmustól a keresztény hit felé; és e haladáshoz a rengeteg kétség és kérdés éppúgy hozzátartozik, mint az elfogadás.” Levertov 1990-ben katolizált. A szertartásról szóló naplóbejegyzése szerint „ez nem annyira megtérés volt (az fokozatosan történt, és a keresztény hithez vezetett, nem kifejezetten a katolicizmushoz), mint inkább a szolidaritás kifejezése az egyháznak azzal az ágával, amely a jelek szerint az összes felekezet közül a legnagyobb társadalmi aktivitást mutatja, ugyanakkor a szentségek és a lelkiség hagyománya tekintetében a legerősebb”.

(Az írás teljes terjedelemben és Denise Levertov néhány verse a Vigilia júliusi számában olvasható.)
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés