Júliusi számunkból ajánljuk

A tudomány és a hit békessége
Csermely Péter, egy hívő tudós tanúságtétele


A növekvő tudás – jó esetben – alázatot terem. Az Einsteinnek tulajdonított mondás szerint a tudás az egó reciproka. Azaz a „tudás → alázat” gondolatmenet fordítva is igaz: az óriási egó nem eredményez kiterjedt tudást. Doktoranduszok általában úgy vélik, hogy az Ő Tudományos Munkájuk – az egész világ. Kezdő kutatóként az ember rájön arra, hogy van az Ő munkája – és van mellette a világ (körülbelül egyforma mértékben és értékben...). Az érett kutató belátja, hogy az ő munkája a világnak egy elhanyagolhatóan törpe eleme, amely (jó esetben...) beleilleszkedik a hasonlóan törpe elemek hosszú-hosszú láncolatába. A tudás tehát belátást, alázatot terem, mert felismerteti a már birtokolt tudás és a Teljesség közötti áthidalhatatlan különbséget.
A Teljesség nem csak azért van igen messze a birtokolt tudás határától, mert a tudás véges, a Teljesség pedig végtelen. A hit sokkal több, mint pusztán megismerés. A hit létforma. A hit bizonyosság. Bizonyosság abban, hogy össze vagyok kötve a Teljességgel, és ami összeköt, az a szeretet. „Az Isten szeretet” (1Ján 4,8b). Urunk kegyelme által befogadást nyertünk a Szentháromság szeretetáramába. Ez megmutatja életünknek az egónkat a dolgok közepéről a helyére tevő új középpontját. Életünk valódi középpontja nemcsak teljes, nemcsak állandó és biztos, hanem örömmel be is fogad minket magába.
Valahol ezért nehéz nekem a „hitvitákban” részt vennem. A hit nem attól válik szilárdabbá (avagy rendül meg), hogy az ősrobbanás 13 egész hány tized milliárd éve volt. Az sem tesz hozzá, avagy vesz el a hitből jottányit sem, hogy a szinoptikusoknak, avagy János evangélistának volt-e igaza Jézus halálának pontos időpontját illetően. A hit nem a részekben hisz, hanem az Egészet látja, érzi meg. Tiszteletreméltó, de valahol szánalmasan emberi dolog a tudomány aprólékosságával cáfolni, avagy bizonyítani a hitet. Mindez persze semmit sem von le azoknak a szép erőfeszítéseknek az értékéből, amelyekkel az emberiség megpróbálja törpe gondolkodásával átfogni a Végtelent. De ha valaki úgy gondolja, hogy a tudományos okfejtésével „pontot tett az i”-re, és „megmagyarázta” (avagy megcáfolta) Istent, az óriási aránytévesztés.

(Az írás teljes terjedelemben a Vigilia júliusi számában olvasható.)
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés