Baráti emlékezés Rónay Györgyre

Szabó Ferenc esszéje


Hívő katolikus volt, a szó tág, babitsi értelmében: egyetemes, nyitott minden érték felé. Küzdelmes hitét a 20. század első felének nagy francia konvertitáihoz hasonlíthatnánk, akiktől oly sokat tanult, akiknek hite érlelődését is segítették, amint erről például naplójegyzetei is tanúskodnak. Rónay és a Vigilia köre tette ismertté Magyarországon ezeket a nagy hitvalló gondolkodókat és írókat. Tény, hogy Gyergyai Albert mellett Rónay volt a francia irodalom egyik legjelentősebb tolmácsolója, értelmezője — mint műfordító és esszéista. 1989-ben megjelent kétkötetes Naplója mélyebb bepillantást enged Rónay belső világába, „lelkébe” és alkotói műhelyébe. Itt és az Új Emberben közölt evangéliumi elmélkedéseiben vallott legközvetlenebbül személyes hitéről, katolicizmusáról; másutt, írói alkotásaiban inkább a tágabb, babitsi értelemben vett „katolikus” humanizmusnak adott kifejezést. Bár Rónay olyan szemérmes, olyan tartózkodó a vallomásokban, hogy csak nagyritkán tárja fel lelkét, örömét és fájdalmát, családi problémáit. Sokat olvassa Green naplóit, bizonyára ezek az olvasmányok is serkentették hasonló reflexiókra. „Igaza van Pascalnak a »gondolkodó nádszállal«; s ebben az elcsépelt közhelyben egyformán hangsúlyos a »gondolkodó« is meg a »nádszál« is; a kettőben így együtt benne van egész tehetetlenségünk. És igaza van Szent Pálnak, hogy szeretet nélkül semmik vagyunk; de semmi sem olyan tragikus és semmi sem olyan egyszerű számunkra, mint szeretnünk a rosszat, megszeretnünk a bűnt, fonákjára fordítva ezzel a szeretetet: szeretni halálunkat. Szeretet nélkül semmik vagyunk; de pusztán csak az emberi szeretettel sem vagyunk még többek a semminél. Bűntársát is szeretheti az ember; bűnét is szereti az ember. Valamivé csak úgy lehetünk, ha Valaki segít valamivé lennünk…”

(Az írás teljes terjedelemben a Vigilia júniusi számában olvasható.)
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés