A festészet párbeszéd a Teremtővel

Bodnár Dániel interjúja Kárpáti Tamással


Egyetlen dologra koncentrálok, az alkotásra; arra törekszem, hogy megvalósítsam mindazt, amit a Jóistennel megbeszélünk festés közben. A festészet ugyanis csodálatos párbeszéd a Teremtővel. Nem tudom, más hogyan dolgozik, én attól vagyok boldog, ha festhetek, ettől érzem azt, hogy közelebb kerülök Istenhez. A művészet számomra szükséglet, maga a létezés. Ha nem festek egy napig, már rosszul érzem magam, ha kettőig, az már botrány, feszült leszek, ideges, elviselhetetlen. A terpentinszag, a festésnek a manuális, technikai része, egyáltalán a vágy, a törekvés arra, hogy az ember bele tudjon vinni valamit önmagából az anyagba, ez maga a csoda. Az alkotás közös dolog a Jóistennel. Az embernek soha nem szabad görcsösen ragaszkodnia a maga elképzeléseihez, hanem hagynia kell, hogy a kép is visszahasson. Rá kell hagyatkoznia a Jóistenre, hogy ő is segítsen abban, amit szeretne létrehozni a képeivel. Előfordul, hogy ösztönösen, szinte öntudatlan állapotban haladok a festmény megalkotásával, és egyszer csak leállok. Elkezdek gondolkozni, hol kellene hozzányúlni. Amikor az ember használni kezdi az agyát, a Teremtő fölé akar kerekedni, korrigálni akarja a Jóisten inspirációit, akkor összeomlik az egész. Ehelyett hagyni kell, hogy Isten vezesse a kezünket, a lélek sugallatának megfelelően.

(A beszélgetés teljes terjedelemben a Vigilia júniusi számában olvasható.)

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés