Czigány György: Soliloquia

(Közel)
Közel visz bennünket Istenhez a kétségbeesés. A vigasztalót véljük benne megtalálni, úgy érezzük, hűs tenyerével megérinti homlokunkat, mint édesanyánk, ha betegek voltunk. A kétségbeesés gyakran elszakít bennünket Istentől. Úgy érezhetjük, távol vagyunk tőle, annyira távol, hogy létezését se vagyunk képesek hinni, csak heverünk száraz torokkal, mindenektől elhagyottan. Akkor vagyunk hozzá a legközelebb.

(Tudás)
Az ember Isten-élményének hagyományaival, a Szentírással, Jézus és az apostolok tanításának értelmezésével sok tudományág foglalkozik. Dinamikusan, a változatlant új és új fénybe emeli az élő hittudomány. Az ember létének morális, egzisztenciális kérdéseit elemezzük a gondolkodás és cselekedet szabadságának táguló lehetőségeivel. A kinyilatkoztatást igyekszünk befogadni józan értelemmel és áhítatos szívvel. De Istent nem tudjuk megmagyarázni. Istent nem lehet szakérteni. Amit erről egy gyermek megsejt, s amit az aggastyán hittudós gondol, nincs messze egymástól. A gyermek hite az, amit szeretnénk megőrizni magunkban. Ez lehet minden tudásunk.

(Czigány György írása teljes terjedelemben a Vigilia szeptemberi számában olvasható.)
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés