Takács Zsuzsa verse a Vigilia áprilisi számában

Utolsó beszélgetés

„Mindennapi kenyerünket
add meg nekünk ma”

Egy félálomban megfogalmazott verset akartam
volna lejegyezni éppen. Éber voltam, mint mindig
ilyenkor. Január vége volt, kilenc évvel ezelőtt, hajnali
három és félnégy között. Hirtelen megszólalt a telefon.
Felvettem azonnal. Rába György – mondta a hang.
Megköszönte a levelemet, amelyet (kilenc éve és)
egy hete postáztam neki Babits-díjához gratulálva.
Ott voltam én is a díjátadón, csak ő, az Ünnepelt
nem jelent meg „az influenza fertőzés veszélye miatt”.
Csak egyben téved, nem az influenza miatt
maradtam távol, kórházban voltam – igazított ki.
Nem okoskodtam és nem magyaráztam. Éreztem,
hogy beszélgetésünk fontosabb, mint a tények.
Rátértünk sokadik elesésének következményeire.
Elbüszkélkedett vele, hogy nincs teljesen egyedül
nevelt fia gondoskodik róla, bár – tette hozzá –,
a szolgáltató nem szállította ki az ebédet aznap,
S ahogy látom –, a hangja megbicsaklott – már
fél-négyre jár. Szerencsére volt még két szelet
kenyér itthon és egy adag előre megfőzött keserű
kávé - ironikusan nevetett. Beszélgetésünk tizenöt
percnél nem tartott tovább. Rába György kifáradt.
S még éjféli ebédasztalát is le kellett szednie.

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés