A Vigilia januári számából ajánljuk

Beer Miklós:
Megtaláltam a helyemet

Igen, megtaláltam a helyemet. Ahogy szoktam fogalmazni, mindenütt jól éreztem magamat a bőrömben. Pesti kápláni évek alatt, vidéki plébánosként, esztergomi szemináriumi tanárként, elöljáróként. Soha nem kerestem mást, soha nem akartam mást csinálni, mint ami éppen a feladatom volt. Boldog fiatal plébános voltam Márianosztrán, később Pilismaróton, Dömösön. Nagyon szerettem tanítani, a kispapok közt lenni.
Teljesen váratlanul ért a püspöki kinevezés. Soha nem gondoltam rá, hogy belőlem püspök lehet. Mindig kicsit furcsán éreztem magamat a püspöki öltözetben. Persze volt olyan helyzet, amikor örültem neki. Elég gyakran mondtam viccelődve a gyerekeknek, hogy én egy élő, valóságos Mikulás vagyok. Büszke is voltam mindig is a védőszentemre. Ez sem lehet véletlen, hogy a szüleim az ő példáját állították elém, amikor a keresztségben az ő nevét választották. Igyekeztem is méltó lenni erre a névre. A gyerekek, a szegények, a bajbajutottak mindig közel voltak hozzám. A püspöki szolgálatom évei alatt nagyon sok kedves emberrel találkozhattam. Szent Ágoston nyomán vallom, hogy értük voltam püspök és velük szeretnék keresztényként élni.
Nyugdíjas püspökként úgy gondolom, az Úristen még a hátralévő éveimre is azt várja tőlem, hogy legyek a legszegényebbek, a szenvedők „szószólója”, pártfogója. Itt van a helyem. Így volt kijelölve az utam. Erre kaptam a felkészítést, az útmutatást. Hálával gondok az Úristen bizalmára, hogy megbízhatónak tartott, hogy megtartott. Meggyőződésem, hogy valamennyien más-más helyen, más-más adottságokkal, de ugyanúgy az isteni szeretet hordozói és továbbadói vagyunk.

Beer Miklós püspök atya gondolatai a püspöki székváltás alkalmából

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés