Az Apostoli Szentszék migrációs szakpolitikájának nyomában az elvándorlók és menekültek világnapjára küldött pápai üzenetek fényében
Egyházi és világi téren mára általánosan kialakult meggyőződés, hogy Ferenc pápa és a migráció kérdése összefonódik egymással. Az egyes megnyilatkozásokat, beszédeket és interjúkat szemlélve nem is kérdéses, hogy a pápa különös érzékenységet mutat a menekültek irányában. A kiemelt hangsúlyokon, erős árnyalatokon és látható gesztusokon túl azonban felmerül, hogy e témában mennyiben új Ferenc pápa (és így a Kúria) gondolkodása. Valóban egyedi, progresszív, már-már radikális e pápa „menekültpolitikája”? Vagy netán csak a közvélemény (a sajtó és a politika) formál önnön céljai elérése érdekében leegyszerűsítő pápa-képet? És az valójában csupán tónusaiban tér el elődeinek gondolkodásától, és egyébként koherens, folyamatos, egymásra épülő a Szentszék és migráció kapcsolata? Mielőtt az elvándorlók és menekültek világnapjára írt üzeneteket újraolvassuk, vegyük röviden szemügyre Ferenc pápa és a migráció tágabban értelmezett kapcsolatát.
Ferenc 2013-ban történt megválasztása ugyanis geopolitikai kontextusba is állítható. Nem elődje, XVI. Benedek lemondásával összefüggésben, hanem abból a tényből kifolyólag, hogy Ferenc pápa olyan világpolitikai és történelmi események közepette foglalta el a péteri széket, mint a 2011 elején kitört arab tavasz, az észak-afrikai arab államokban bekövetkezett politikai rendszerváltás, valamint a szíriai háború és az Iszlám Állam iraki megjelenése, amely tényezők a II. világháború utáni időszak legnagyobb menekülthullámát indították el. Ezzel kapcsolatban különös figyelmet igényelnek a szubszaharai Afrikában hosszú ideje zajló folyamatok. Nem is beszélve a 2014-ben indult, majd 2022 februárjában kiterjedt orosz–ukrán háborúról, amelynek következtében menekülni kényszerültek száma a 2023. januári adatok szerint meghaladja a nyolcmillió főt.
Kétségtelen tehát, hogy a 2010-től kezdődő időszak a nagy, modern népességmozgások korának is tekinthető, amely súlyos és összetett társadalmi problémákat hozott a felszínre. Ferenc pápának (számos egyéb fontos külső és belső kihívás mellett) ehhez kellett kapcsolódnia, így ebben az összefüggésben nem meglepő, hogy a katolikus egyház vezetőjének nem volt más lehetősége, mint e kérdéskör tematizálása.
Solymári Dániel
(A teljes írás a Vigilia márciusi, „Ferenc pápa tíz éve” tematikájú számában olvasható, a második, befejező része pedig az áprilisi számunkban jelenik meg.
(A teljes írás a Vigilia márciusi, „Ferenc pápa tíz éve” tematikájú számában olvasható, a második, befejező része pedig az áprilisi számunkban jelenik meg.
