Marshall McLuhan spirituális víziója egy virtuális korszakról

Nick Ripatrazone

Marshall McLuhan állítása szerint Johannes Gutenberg „egyidejűvé tette az egész történelmet”. „A hordozható könyv a holtak világát az úri könyvtárak terébe hozta; a távíró az élők egész világát a munkások reggelizőasztalára helyezte.” Az 1962-ben megjelent A Gutenberg-galaxis volt McLuhan első nagy terjedelmű könyve (magyarul Trezor, Budapest, 2001). Célkitűzését mindjárt az első oldalon megfogalmazta: a tapasztalás, a szemlélet és a kifejezés formáinak módosulását kívánta nyomon követni, amelyet először a fonetikus ábécé, majd a nyomtatás idézett elő. Könyvének „A tipográfiai ember születése” alcímet adta, és körültekintően felhívta olvasói figyelmét arra, hogy mozaikszerű, terepszemléletű megközelítést alkalmaz a könyvben tárgyalt problémákra. Úgy gondolta, hogy lineáris történeti vizsgálatok nem képesek feltárni az „oksági folyamatokat” – a jelen tapasztalataihoz vezető összetett útvonalakat. Ehelyett események „galaxisának” vagy „konstellációjának” a módszerét választotta, amely képes feltárni folyamatos kölcsönhatásban álló formák mozaikjait, melyek kaleidoszkopikus átalakulásokon mentek keresztül, különösen korunkban.
Nem a nyomtatás hozta létre a könyvet, de a nyomtatás átalakította azt – és ha szent könyvről volt szó, ez az átalakulás még jelentősebb volt. Könyvének címével McLuhan a nyomtatás történelmi kapcsolatát fejezte ki a híres mainzi nyomdásszal, ugyanakkor az átalakuló tipográfiai világot vallási szövegekhez is kapcsolta. Tarthatjuk ez a társítást okosnak és furfangosnak is: mindkét jelző egyformán illik McLuhan retorikai érzékéhez.
Gutenberg nyomdászati alkotásai fordulatot jelentenek a szavak kulturális terjedésében. Egy olyan teoretikus számára, mint McLuhan, akit inkább a módszerek és a környezet érdekelt, mint a tartalom, Gutenberg Bibliája korszakalkotó találmány volt – és kulcsot kínált az eljövendő elektronikus világ megértéséhez.
A könyv és a hit, az anyagi szöveg és a vallási dogma közötti feszültség ősi feszültség – egy olyan vallás sajátja, amely mindenkinek zengeni akarja az Igét. A könyv fogalma átjárja az egész Bibliát. „Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak” – énekli a zsoltáros. Izajás ezt írja: „Olyan lett számotokra minden látomás, mint a lepecsételt irat szavai.” Amikor Isten ezt mondja Ezekielnek: „Hirdesd az igéimet” azoknak, akik elfordultak házamtól, a próféta felé egy kéz nyúlt, és „irattekercs volt benne. Kiterítette előttem, és az tele volt írva mindkét oldalán. Siratóének, sóhaj meg jajszó volt ráírva.”
A könyv az Ige; az Ige a könyv. „A teremtés maga egy nagyszerű könyv” – írja Szent Ágoston. „Nézd meg, vizsgáld meg, olvasd el elejétől a végéig. Isten nem tintából készített betűket, hogy megismerd őt; magukat a dolgokat állította szemed elé, amiket alkotott.” Petrus Venerabilis, a 12. századi clunyi bencés apát azt írja, hogy „az oldalakat az isteni betűk szántják, Isten Igéjének magva a pergamenbe plántálódik és egész könyvek termésévé érik”. A könyvek – és isteni ihletettségük – természetesen megelőzték Gutenberg könyvnyomtatását, de a nyomtatás által lehetővé tett gyártási sebességnek más, finomabb hatásai is voltak.
„A nyomtatással – írja McLuhan – a könyv megszűnt valami emlékezetbe vésendő lenni, és hivatkozási forrássá vált.”

(A teljes írás a Vigilia augusztusi számában olvasható, Hidas Zoltán fordításában.)
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés