Az ungvári unió kérdései

Véghseő Tamás


Az egykori Magyar Királyság területén a 17. század során létrejött görögkatolikus egyházak jelentős része az 1646. április 24-én megkötött ungvári unióban született meg. A mai állapotokból kiindulva az ungvári unió örökösei a Kárpátalján működő Rutén Görögkatolikus Egyház (Munkácsi Eparchia), az Egyesült Államokban létrejött Rutén Görögkatolikus Egyház (metropóliai rangú egyház), a Szlovák Görögkatolikus Egyház (metropolitai rangú egyház), a Magyar Görögkatolikus Egyház (metropolitai rangú egyház). Bár az erdélyi Román Görögkatolikus Egyháznak a 17. század végén megvolt a maga saját uniója (1699–1700, gyulafehérvári unió), az ország északnyugati régiójában (Szatmár, Máramaros, de még egyes bihari parókiák is) élő görögkatolikus közösségek egy része az ungvári unió eredményeként és a munkácsi püspök alá tartozva tagozódott be a katolikus egyházba. Ugyanez elmondható a Magyar Királyság déli területein létrejött görögkatolikus közösségekről, melyek ma Horvátországban és Szerbiában élnek: 1611-ben a térségnek megvolt a maga saját uniója, de a mai Szerbiában élő görögkatolikusok ősei a munkácsi püspök joghatósági területéről a 18. század közepén Bácskába települt ruszinok voltak.
A tizenöt bizánci rítusú katolikus részegyház közül tehát hat teljesen vagy részben az ungvári unió egyházának nevezheti magát, ami már önmagában is elegendő ok arra, hogy az ungvári unióval mint jelentős egyháztörténeti eseménnyel tudományos igénnyel is foglalkozzunk. Van azonban két további szempont is, melyek aktualitást adnak az ungvári unióról szóló diskurzusnak.
Az első kilép a tudományos kutatás területéről, és napjaink egyik egyházpolitikai kérdését érinti. Az 1989-ben ismét engedélyezett görögkatolikus egyház a Szovjetunió megszűnése után a függetlenné vált Ukrajnában látott hozzá az újjáépítés és újjászervezés nehéz feladatának. A többmilliós hívőszámmal rendelkező Ukrán Görögkatolikus Egyház gyakorlatilag az újjászerveződés első pillanatától kezdve arra törekedett, hogy a kárpátaljai Munkácsi Eparchiát is integrálja a nagyérseki egyházszervezetbe. Az ukrán görögkatolikus egyház vezetői az „egy ország – egy görögkatolikus egyház” érvet alkalmazva próbálták meg elérni a római Apostoli Széknél a két sui juris egyház egyesítését, ami a gyakorlatban a Munkácsi Eparchiának az Ukrán Görögkatolikus Egyházhoz való csatolását jelentené. Szent II. János Pál pápa és utódai ellenálltak ezeknek a törekvéseknek, melyek Milan Šašik munkácsi püspök 2020-ban bekövetkezett váratlan halála után ismét felerősödtek. A Munkácsi Eparchia önállóságának megszüntetését ellenzők azzal érvelnek, hogy a két egyház két különböző unióból születve két, egymástól jól megkülönböztethető és évszázadokon át külön utakon fejlődő hagyományt képvisel. Az Ukrán Görögkatolikus Egyház ugyanis a Lengyel Királyság területén élő ruténeknek az 1596-ban Breszt városában megkötött uniójával jött létre, míg a kárpátaljai görögkatolikus egyház – mint fentebb említettük – az ungvári unió egyházai közé tartozik. Ukrán görögkatolikus egyháziak gyakran érvelnek azzal, hogy a hívek nem értik, sőt megbotránkoznak azon, hogy egy állam területén két görögkatolikus egyház is működik, és a kisebbik fölött a kijevi nagyérseknek, kit az ukránok következetesen pátriárkának neveznek, nincs joghatósága. Ezért az ukrán hívek tájékoztatását, illetve megnyugtatását is szolgálhatja, ha az ungvári unióról szóló tudományos diskurzus újraindul és nagyobb nyilvánosságot kap.

(A teljes írás a Vigilia júliusi, „Görögkatolikusok Magyarországon” tematikájú számában olvasható.)

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés