„Csak teszem a dolgom”

Polyák Péterné


C. G. Jung írja: „a legnagyobb és legfontosabb életproblémák alapjában véve megoldhatatlanok. Viszont túl tudunk nőni rajtuk.” Sokan azt mondják, már csak a csodában reménykedhetünk. „Tudnunk kell, hogy még a mesében is a hős teremti meg a csoda bekövetkezésének feltételeit. Ahhoz, hogy megtörténjen, a mesehősnek sikeresen végig kell mennie a szükséges lépéseken: komfortzóna elhagyása, életbátorság, perspektívaváltás, rugalmas alkalmazkodóképesség, lassú haladás, erőforrások feltérképezése és kitartó küzdelem. Amennyiben megkérdeznénk egy mesehőst, azt mondaná, hogy ő csak elindult, és tette a dolgát a legjobb képessége szerint” (Kádár Annamária).
Ha visszatekintek az elmúlt 38 évre feleségként, görögkatolikus papnéként ezek a mondatok azok, amelyek legjobban jellemezhetik életemet – legjobb tudásom szerint tettem a dolgom. Papfeleségnek lenni könnyű, ugyanakkor rettentően nehéz. Fiatal feleségként minden új az életünkben. Első helyünkre, egy nagyon vallásos, kicsi, csodálatos faluba kerülve meglepett, hogy az idős asszonyok tisztelendő néninek szólítottak (húszéves voltam). Szeretettel vettek körül, természetességgel tettek fel olyan kérdéseket nekem, amelyekre csak egy pap tud válaszolni. Talán ez indított el 1990-ben, hogy beiratkozzam a civilek előtt is megnyíló teológiára. Egy világ tárult fel előttem! Mindig is ezt akartam tanulni, csinálni, csak nem tudtam róla, nem volt lehetőség 1990-ig. A sárospataki tanítóképző elvégzése után iratkoztam be a teológiára. Az ötéves képzés elhúzódott tizenhárom évre. Közben megszültem 8 gyerekünket. Többször iratkoztam be tanulni, mindig költöztünk utána, a legutóbbi költözés előtt még csak felvetődött bennem a vágy: tanulni szeretnék. A férjem megkérdezte: költözni akarsz? A pap engedelmességet fogad a püspökének. A család együtt engedelmeskedik. Valahányszor felvetődött a költözés, pakoltunk, és mentünk, egyre többen. (…)
2015-ben indította el második gyerekünk a házasságkötések lavináját, innentől felgyorsultak az események, s minden évben volt esküvő, egy év kihagyásával, cserébe a következő évre két esküvő is jutott. Ebben az évben megy férjhez a hetedik gyerekünk, nyolcadikként. A 2022-es év számokban: hét unoka itt a földön, kettő már előrement a mennyországba, ketten hamarosan megszületnek. Minden élethelyzetet igyekszem megélni, tanulni a nehézségekből, gyakorlattá váltani a jót, ami működik. 56 évesen, hála Istennek, jól érzem magam, örömmel tekintettem vissza múltamra, s Istenbe vetett bizalommal megyek tovább. „Csak teszem a dolgomat.”

(A teljes írás a Vigilia júliusi, „Görögkatolikusok Magyarországon” tematikájú számában olvasható.)
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés