Klímaszorongás, öko-gyász és megküzdés

Ágoston-Kostyál Csilla: „Hogy lehetnék jó gazda, ha nem tudom megóvni a földem?”


Minden történelmi korszaknak megvannak a maga fontos kihívásai. A 21. században – bár sok más lokális és globális probléma felmerül a járványoktól a háborúkig – az emberiség egyik legfontosabb feladata a klímaváltozással való megküzdés és az ökológiai összeomlás elkerülése.
A klímaváltozással foglalkozó legmeghatározóbb nemzetközi tudományos szervezet, az Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC) legutóbbi, 2022 elején megjelent jelentése nemcsak arra mutat rá, hogy a jelenlegi éghajlatváltozást az ember okozta, hanem arra is, hogy milyen következmények várhatók. Az éghajlatváltozás veszélyezteti az emberi jólétet és egészséget, illetve a bolygó egészségét is, és amennyiben nem lépünk fel egységesen és gyorsan a klímaváltozás megállítása érdekében, súlyos ökológiai hatásokkal – aszályok, élelmiszerválság, a biodiverzitás megállíthatatlan pusztulása – kell szembenéznünk.
Amikor ilyen súlyos fenyegetéssel szembesülünk, számos módon reagálhatunk. Valaki szinte egyáltalán nem foglalkozik a klímaváltozás problémájával, sőt egyenesen tagadja e jelenség létezését vagy fontosságát, míg mások enyhe vagy egészen intenzív szorongással reagálnak erre a fenyegetésre, és a negatív érzelmek széles skálájáról számolnak be.
De vajon mik is ezek az érzelmek? A közelmúltban Panu Pihkala finn teológus tett kísérletet rá, hogy összefoglalja és csoportokba sorolja a klímaváltozásra adott lehetséges érzelmi reakcióinkat, és végül a következő tizenkét nagyobb kategóriát alakította ki: fenyegetettség, erős szorongás, szomorúság, erős depresszió, bűntudat és szégyen, felháborodás, undor, düh, irigység, ellenségesség, meglepetés és a pozitív érzelmek. Ahogy látszik, a kategóriák nagyobbik része valamilyen negatív érzelmet foglal magába, ezek lényegesen gyakrabban fordulnak elő, mint a pozitív érzelmek (például a remény, hála, motiváció, optimizmus és együttérzés). A gyűjtésből az is kitűnik, hogy megjelenhet intenzív szorongás és depresszió is a klímaváltozással összefüggésben.
A köztudatban leginkább a klímaszorongás vagy öko-szorongás fogalom terjedt el, amit úgy határozhatunk meg, mint krónikus félelem a környezeti végveszélytől. Arról viszont a mai napig vita van, hogy vajon miképp tekintsünk erre a jelenségre: vajon természetes emberi reakció, átlagos aggodalom, vagy elérhet egy olyan szintet, amikortól már ártalmasnak, patológiásnak, „kezelendőnek” tekintjük? Cselekvésre ösztönöz bennünket vagy megbénít?
Az öko-szorongás jobb megértésében segíthetnek a különböző pszichológiai elméletek és irányzatok, mint például a környezetpszichológia, a pszichoanalízis, az egzisztenciális pszichológia, a stresszelméletek, a szociálpszichológia vagy a kognitív pszichológia. A következők során e nézőpontok közül kerül szóba néhány, annak érdekében, hogy az olvasó jobban megérthesse a klímaszorongás és más érzelmi reakciók kialakulásának okát, illetve a lehetséges megküzdési módokat is.

(A teljes írás a Vigilia májusi, „Klímaválság és ökoteológia” tematikájú számában olvasható.)
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés