A gyermekek és a sérülékeny felnőttek védelmének ügye a Katolikus Egyházban messze több, mint a kiskorúak ellen elkövetett szoros értelemben vett visszaélések büntetőjogi kezelésének, illetve a polgári hatóságokkal való ilyen jellegű együttműködésnek az aprólékos kidolgozása. Természetesen mindez részét képezi a gyermek- és ifjúságvédelmi munkának, azonban az elmúlt években – a világegyház tapasztalatát és ilyen irányú munkáját figyelembe véve – arra törekedtünk, hogy egy átfogó mentalitást alakítsunk ki a közösségeinkben a témával kapcsolatban. A mentalitásváltás igénye az egyházi vezetők és a közösségek részéről is jó elfogadásra talált. Amikor tehát pszichológusokkal és mentálhigiénés szakemberekkel egy érzékeny hozzáállás kialakításán dolgozunk, akkor mély lélektani összefüggéseket is figyelembe szeretnénk venni. A bántalmazás különböző rétegei a verbális bántalmazástól a hatalommal való visszaélésen át komoly egyházi reflexió tárgyává váltak Magyarországon is.
(…) célunk a gyermekek, a kiskorúak és a sérülékeny felnőttek lelkének mélyebb megértése azért, hogy a tetteinkkel és a szavainkkal mind kevesebb fájdalmat és sérülést okozzunk nekik. Azok a fórumok – előadások, egyházmegyei és egyetemi képzések, szemináriumok – ahol együtt próbálunk gondolkodni, mélyebb emberi és lélektani reflexióra késztetnek tehát bennünket, mely tapasztalatok birtokában – néha küzdelmes nehézségek felismerése ellenére is – kialakul bennünk a bizonyosság: Jézus akarja, hogy a kicsinyeknek és a gyengéknek jobb sorsa legyen közöttünk. És ha valahol, akkor az egyházban, az Evangélium erejében a legjobb esélyünk van arra, hogy ezt a világ előtt is példaértékű módon dolgozzuk ki és valósítsuk meg.

(A teljes írás a Vigilia májusi számában olvasható.)