Nobilis Márió: Minden mindennel

Kereszténynek lenni a Laudato si’ után


A környezetvédelmi enciklika nem zöld. Nem csak azért, mert (ha vannak is, akik ezt akarnák belelátni) egyáltalán nem ül fel egy politikai ideológia hullámára. De azért sem, mert egy leszűkített „környezeti” nézőpontnál sokkal szélesebb összefüggésben, egészen önálló kiindulópontból szemléli a kortárs valóság mélyszerkezetét. Azt ugyan nyugodtan lehet állítani, hogy még egyetlen pápai enciklika sem tárgyalta olyan elkötelezettséggel a teremtett világ iránti felelősség és az ökológia által feltárt helyzet aggasztó kérdéseit, mint a Laudato si’ (tehát, ha úgy tetszik, ennél zöldebb enciklikát még nem olvashattunk), mégis: Ferenc pápa első saját nagy dokumentuma (hiszen a két korábbi közül a Lumen fidei még túlnyomórészt Benedek pápa írása, az Evangelii gaudium pedig szinódus utáni apostoli buzdítás) a társadalmi enciklikák XIII. Leó által elindított vonulatába illeszkedik, és valójában az egész emberiség komplex helyzetét igyekszik áttekinteni. Ehhez pedig a legalkalmasabb kiindulópontnak a Föld és a szegények kiáltásának meghallását találja.
Az, hogy mekkora jelentőségű a Laudato si’, esetleg fordulópont-e valamilyen értelemben, történeti távlat híján most még természetesen lehetetlen eldönteni. De láthatunk már néhány olyan összefüggést, amit ez az írás (és szerves folytatása, a Fratelli tutti) markánsan képvisel – sőt olyanokat is, amelyeket először képvisel ilyen rangú pápai dokumentum –, és talán ezek megjelenésének okát, jelentését és némiképp az általuk kirajzolt, ajánlott utat is megpróbálhatjuk felvázolni.

(A teljes írás a Vigilia májusi számában olvasható.)
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés