Az igazság utálkozás és hazugságok között


Hétről hétre, évről évre ugyanaz a jajongás, ugyanazok a vádak, ugyanazok a politikusokhoz intézett követelések: változtassák meg gyökeresen az életet és az emberi kapcsolatokat, szabadítsák fel a nőket, szabadítsák fel a gyerekeket, szabadítsák fel a szerelmet; mindezt abban a hiszemben, hogy a szabadság elérhető politikai és gazdasági eszközökkel.
„Nem élhetünk így tovább…” És közben az efféle felszabadulást sürgető folyóiratok fele tele vannak hangversenyeket, kiállításokat, színházi előadásokat, tévéműsorokat, filmeket, sportrendezvényeket kínáló programokkal. Végtelenül sokféle dolgot lehet ma tenni. Mégis mindenki utálja ezt a társadalmat, nem szeret iskolába járni, nem szereti a munkáját, nem szereti a hivatását, és valamilyen csodálatos felszabadulásra ácsingózik. Csakhogy senki nem mutatja be, mi is lenne a tartalma ennek az „új életnek”; éppen ellenkezőleg: mindenki, akinek látszólag része lett ebben a hőn áhított szabadságban, kétségbeesésbe és unalomba süllyed. Vagy pedig felfoghatatlan vakságtól sújtva a Szovjetuniót, Maót és Kínát magasztalja, vagy valamilyen egyéb forradalmat, amelyről utólag majd kiderül, hogy csak iszonyatos, véres szenny volt. A kereszténység egy része már kiegyezett a dologgal, a másik, radikális fele az egész világot javíthatatlannak ítéli és elveti, s a javulást remélő álmokat is bűnösnek és ördöginek tartja.
Hogyan találhatnék szavakat, hogy ebben a zűrzavarban elmondjam az igazságot, ezek között a bal- és jobboldalon egyaránt képviselt szörnyű hazugságok között? Az igazság ugyanis egyszerre egyszerű és összetett, s ezért kifejtése közben éppúgy tartózkodnunk kell a szükségtelen bonyolultságtól, mint a szükségtelen leegyszerűsítéstől (mindkét kísértés valóságos). Az életre vonatkozó igazság lényege szerint egyszerű, de összetett, ha a konkrét életre alkalmazzuk.
A kereszténység maga a boldogság, s a boldog embert hozza létre, szüli világra. E boldogság pedig nem más, mint az az „öröm”, amelyet „senki nem vehet el tőletek”; Isten ismerete Krisztusban, Krisztus ismerete; a Szentlélek megismerése, az élet értelmének ismerete, Krisztus győzelméé és az örök életé: annak ismerete, hogy a halált elnyelte a győzelem.
(1980. december 11. és 12.)
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés