Meg tudnak-e szólalni a katolikusok?


A napokban a holland Nederlands Dagblad interjút készített a jezsuita Jos Moonsszal, a leuveni katolikus egyetem tanárával, aki éppen egy szinodalitásról szóló könyvön dolgozik. Az interjúból idézünk.

A szinodalitáshoz szükség van néhány olyan lelkiségi magatartásformára, amelyhez nem vagyunk hozzászokva a katolikus egyházban. Ilyen például a bátorság: hagyományosan egyetlen katolikust sem biztatnak erre. Szintén szükség van a meghallgatás képességére. A püspököket nem készítik fel arra, hogy meghallgassanak másokat, de az egyszerű hívőket sem. Önmagában nem nehéz meghallgatni különböző véleményeket, majd vitát indítani róluk. Az viszont már nehéz, hogy valaki valóban belső érdeklődéssel és kíváncsisággal hallgassa meg, mit gondol a másik. Ha eltérő nézetek fogalmazódnak meg, képesnek kell lennünk arra, hogy mérlegeljük őket. Ehhez belső szabadságra van szükség, amelyhez szintén nem igazán vagyunk hozzászokva az egyházban.
Ha a katolikus hívők nagy többsége meghatározott módon gondolkodik valamiről, nem lehet kizárni annak a lehetőségét, hogy ily módon a Szentlélek akar mondani valamit az egyháznak. Gerard de Korte holland püspöknek viszont igaza van: a katolikusok sokszor nem tudnak megszólalni, nincs nyelvük, s még azt a keveset sem tudják szabatosan megfogalmazni, ami véleményként kialakul bennük. Nemcsak elvont gondolati tartalmakról van szó, hanem lelkiségi tényezőkről is, arról, miként kellene úgy élnünk, hogy kapcsolatban vagyunk Istennel.
A Szentlélek valóban főszereplője lehet a szinodális folyamatnak. Fontos látnunk, hogy a Léleknek nemcsak valamilyen külső erő, hanem tevékenyen részt vesz a folyamatokban. A nyugati ember nem könnyen tudja elképzelni ezt, de nagyon fontos. Ha nem a Szentlélek a főszereplő, akkor a hierarchia fog tűnni a legfontosabb résztvevőnek, és akkor értelemszerűen az engedelmesség fog számítani a legfőbb erénynek. Ha viszont a Szentlélek a főszereplő, akkor a megkülönböztetés, a jó és a rossz kezdeményezések megkülönböztetése a fő erény. Ebben az összefüggésben a tradicionalistáknak el kell fogadniuk, hogy nem mindig tudják pontosan, miként vannak a dolgok, és miként kellene intézni a dolgokat. A progresszíveknek pedig engedniük kell a türelmetlenségükből. Ha a megkülönböztetést türelmetlenség kíséri, bizonyos, hogy nem jó forrásból ered. A türelmetlen ember megkeményedik, s frusztrált és cinikus lesz. Ferenc pápa tudatosan folyamatot akart elindítani, mert a gondolatok csak folyamat során tudnak megtisztulni.
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés