Dorothy Day


Dorothy Day, a radikálisan békepárti katolikus amerikai aktivista „Katolikus Munkás” nevű szervezetével és újságjával, ingyenkonyháival és farmjaival a múlt század katolicizmusának egyik legfontosabb alakja volt. Boldoggá avatási ügye mára jelentősen előrehaladt. Az újságcikkek mérhetetlen sorát megíró, az imádság mestereként tisztelt és számos társadalmi igazságtalanság ellen tiltakozó Dorothytól, akit Ferenc pápa egy sorba állított Abraham Lincolnnal és Martin Luther Kinggel, „Levél a munkanélküliekhez” című írásának néhány részletét közöljük.

Két és fél hónapig jártam az országot, s mindenütt találkoztam munkanélküliekkel – az acélkohóknál, a munkaközvetítő irodák környékén, a folyópartokon és a lepusztult külvárosokban, a földeken, ahol a bérlők éhkoppot ígérő sovány hónapoknak néznek elébe.
Most már újra otthon vagyok, s fél hétkor, amikor felkelek, már hosszú sorban álldogálnak az éhes emberek, akik a kávéra és az almalekváros kenyérre várnak, amit adni tudunk.
Emlékszem, milyen nehéz volt találkozni veletek múlt karácsonykor. Hogyan is tudtam volna boldog karácsonyt kívánni, mikor láttam, mennyire soványak és toprongyosak vagytok, s mennyire fáztok? A hangulatot a rádió sem tudta felvidítani, mert zeneszámok között csak süteményrecepteket és részletre megvásárolható ruhadarabokat kínált.
Nehéz hirdetni az evangéliumot olyanoknak, akiknek korog a gyomruk. Ezért mi is küzdünk azzal a kísértéssel, hogy szerény lehetőségeinkhez mérten csak a testeteknek adjunk táplálékot, és hagyjuk ezt a rövid írást. Ám ki kell tartanunk a vallás mellett, mikor csüggedés venne erőt rajtunk. Harcolnunk kell azért, hogy emlékezetünkbe idézzük, Isten képére és hasonlatosságára vagyunk alkotva, amikor munkaadóitok, akik még annyit sem törődnek veletek, mint az állatokkal szokás, közönyösen hátat fordítanak nektek. Kemény harcot kell vívnunk azért, hogy megőrizzük méltóságunkat és öntudatunkat, s ne feledjük, hogy testvérei vagyunk Krisztusnak, aki felemelte emberi természetünket azzal, hogy magára vette.
Immár egy éve osztunk ingyenkávét. Most már közel háromszáz liter kávét főzünk minden reggel. Túl sokan vagytok, túl sokan vártok a sorotokra, nem tudunk mindenkivel szót váltani közületek. Gondolnunk kell azokra, akik még a hidegben várakoznak. Zord és kemény harcot vívunk azért, hogy folyamatosan előrehaladjon a sor.
Újra elmondom hát, nehéz a hitről beszélni nektek. Ha viszont nem hiszünk egymásban, nem jutunk előre. Remény nélkül nem tudunk előrelépni. Remény nélkül nem tudunk hinni. Akikben nincs már remény, azokat Krisztusra, a testvéretekre szeretném emlékeztetni. A vallásnak az a lényege, hogy Krisztus által testvérei vagyunk egymásnak – a vallás tehát nem a nép ópiuma. Hanem harc, „Isten által erős az erősségek lerombolására”. Ne hagyjátok, hogy akár a kapitalisták, akár a kommunisták kiöljék belőletek ezt a nemes ösztönt.
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés