In memoriam Csíkszentmihályi Róbert


A szentendrei öregtemplom, a Várdombon található Keresztelő Szent János plébániatemplom vasárnap reggeli szentmiséin oldalt meghúzódva mindig ott ült Csíkszentmihályi Róbert és felesége. Róbert apó 2021. augusztus 26-án hazatért a Mennyei Atyához.
Balogh Ernő 2010-ben riportfilmet készített a Kossuth-díjas szobrászművésszel, amelyben római élményeivel kapcsolatban így fogalmazott: „Róma, Róma, és Rómában lenni kell! Én mikor már úgy mániákusan visszatértem Rómába az ösztöndíjaim után, akkor egy időben: Megyünk megint Rómába, megyünk Rómába, de négy-öt napra – mondja a kedves feleségem, és én már úgy éreztem, hogy minek kell nekem Rómába menni. Annyi gyötrődés, küszködés, autóvezetés, hosszan, vagy… repülni nem szeretek, repülővel is jöttünk, vonatozni hosszú… És akkor a végén, mikor itt kiteszem a lában erre a kövezetre, akkor azt mondom, hogy hát, hogy érezhettem egy percig is olyat, hogy ide nem kellene eljönni… Mert otthon vagyok.”
A szentendrei Péter-Pál templom keresztútját az ő gipszmintáiból alakították ki. Az eredeti bronz stációk Ábrahámhegyen találhatók. A Margit körúti kolostor utcai ablakfülkéjéből kinéző, illetve a szentendrei Ferences Gimnázium udvarán álló Szent Ferenc szobrai, a Kapi úti Szent József szobor vagy a Péter-Pál templom patrónusait ábrázoló gránit reliefek ugyancsak az ő hitéről tanúskodnak. A legismertebb szakrális alkotásai talán mégis a római Szent Péter-bazilika Magyarok Nagyasszonya kápolnájában található Szent Hedviget, Árpád-házi Boldog Erzsébetet és Boldog Dominici Jánost ábrázoló domborművei. Mivel arcuk ismeretlen, Erzsébetet feleségéről, Éváról mintázta, míg a raguzai bíboros arcán Lékai László vonásait ismerhetjük fel, miközben a háttérben a Zsigmond-kori budavári szoborlelet, illetve maga a szobrász arca is felfedezhető.
A keresztút kapcsán így fogalmazott az idézett riportfilmben: „Azt hiszem, és ezt fontosnak is tartom, hogy ez ugyan a kereszténység számra egy kulcsfontosságú történetnek az ábrázolása, de aki nem tudja, miről van szó, annak is kell, hogy szóljon, mert ha ezt nem veszem másként, csak annak, hogy egy embernek a szenvedése, akkor is megrázó és megdöbbentő történet. Úgyhogy én végül is nem hiszem, hogy csak belelopódott. Egyáltalán itt többről van szó, és nem egy közönséges szenvedésről, hanem egy kitüntetett helyzetről és egy milliók számára igen fontos dologról. De ha az nem süt ki belőle, csak a szenvedés, egy ártatlan ember szenvedése, akkor is úgy érzem, hogy sokat mondó sok mindenkinek… Avval sosem tudtam igazán egyetérteni, mikor azt mondták, hogy vallásos tárgyú műveket csak hívő ember tud létrehozni. Az előbb beszéltünk itt a keresztútról. A keresztutat végül is abszolút hitetlen ember is mélyen átélheti, mindenféle vallásos mellékzönge nélkül. És nem hiteles akkor az az átélés? Nekünk ennyivel többet jelent, akik ennek olyan jelentőséget tulajdonítunk, amilyet. De ez egy plusz. De csak annál több, ami úgyis nagyon sok.”
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés