Isten hangja az emberek panaszaiban


Július 11-én tiltakozások kezdődtek a kubai San Antonio de los Baños nevű kisvárosban, majd futótűzként terjedve Havannáig jutottak. Az emberek „szabadságot!”, „le a diktatúrával!”, „mondjon le!” kiáltásokkal ezrével vonultak az utcára, a jogaikat és humanitárius segítséget követelve. Az elmúlt hat évtizedben nem volt példa ilyen mértékű tiltakozásra Kubában. A tiltakozók dühösen panaszolták fel az élelmiszer- és gyógyszerhiányt, az áramkimaradásokat, a népesség koronavírus elleni beoltásának lassúságát, de alkalmanként a kommunista kormány leváltását is követelték.
Miután közel háromszáz tiltakozót erőszakosan letartóztattak az országban, a Kubai Katolikus Szerzetesi Konferencia nyilatkozatot adott ki, amelyben a bebörtönzöttek szabadon bocsátását követeli. A szerzetesi elöljárók vezető testülete kiemelte, hogy jól felismerhető „Isten hangja az emberek panaszaiban”, a kubai kormánynak engednie kell, hogy az emberek szabadon kifejezzék elégedetlenségüket, s nem nyomhatja el erővel azokat, „akik másként gondolkodnak és nyilvánosan kifejezésre juttatják a nézeteiket”.
A szerzetesi konferencia öt pontban foglalta össze azokat a lépéseket, amelyekre szükség van a nehéz helyzet megoldásához. Hangsúlyozta, hogy „minden polgárnak törvényes és egyetemes joga van nyilvánosan kifejezni az elégedetlenségét rendezett és békés formában”. Szintén követelte a kommunikáció és az információáramlás szabadságát, elítélve a kubai kormánynak a közösségi média letiltására irányuló próbálkozásait.
A Kubában tartózkodó jezsuita Danny Roque szerint a kubai elnök és a kubai állam megpróbálja elterelni a figyelmet az ország társadalmi és gazdasági problémáiról, nagyrészt úgy, hogy külső ellenségekre és külső veszélyekre hivatkozik. A jezsuita szerzetes szerint azonban az élelmiszer- és a gyógyszerhiány belső, strukturális okokból is fakad: „sok-sok problémánk van Kubában, amelyet helyben meg tudunk oldani; egyszerűen csak több szabadságra lenne szükség, különösen az emberek gazdasági jogait kellene biztosítani, hogy kézbe tudják venni az életüket. Csakhogy a kubai törvények nem engedik ezt.” Ilyen tiltakozásokra akkor kerül sor, mondta Danny Roque, „amikor az emberek már annyira fáradtak és annyira frusztráltak, hogy inkább kimennek az utcára, és készek megfizetni ennek az árát, csak ne kelljen úgy élniük tovább, mint addig”. A kubai állam az oltáskampányt is sikeresnek állítja be, tette hozzá a szerzetes, „valójában viszont túlzsúfolt kórházaink vannak, az embereket a földön vizsgálják meg, szörnyű állapotok uralkodnak az egészségügyben, és az alapvető gyógyszerekből is hiány van.”
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés