A jazz és az egyház


A „The Tablet” című katolikus hetilap július 8-i száma felidézi Norman O’Connor bostoni katolikus pap alakját, aki jazzfesztivál alapítójaként, jazzműsorok vezetőjeként és a jazzvilág bennfentes alakjaként vált ismertté.

„Az ember az egyházra gondol és a jazzre gondol. Hogy miről szólnak? Ki kell állni az eltiportakért. Magasztalni kell Istent. Nem tűnnek igazán különbözőnek a szememben” – válaszolta egyszer Norman O’Connor arra a kérdésre, nem az ördög zenéjének kell-e tekinteni a jazzt. Ekkor már több mint három évtizede meghatározó alakja volt az amerikai keleti part zenei világának.
1954-ben tagja volt a Newport Jazz Festival szervezőbizottságának, s a következő években Frank Sinatrától Miles Davisig, Dizzy Gillespietól Aretha Franklinig, Duke Ellingtontól Roberta Flackig számos előadót vendégül látott. John Coltrane 1965-ös koncertjét, amelyről lemezfelvétel is készült (New Thing at Newport) O’Connor konferálta fel. A felkonferálásaiban megjelenő humort a Dave Brubeck Quartet 1971-es lemeze (Last Se tat Newport) és a Duke Ellington Orchestra 1956-es albuma (Ellington at Newport) is megörökítette.
O’Connor már a középiskolában játszani kezdett jazz zongorán, majd a washingtoni katolikus egyetem elvégzése után 1948-ban pappá szentelték, 1951-ben pedig a bostoni egyetem lelkészévé nevezték ki. A városban már az ötvenes évek elejétől ismertté vált a „jazz-pap”, aki rádió- és televíziós műsorokat is vezetett. A „Jazz with Father O’Connor” című műsorról azt mondta a szaxofonos Gerry Mulligan: „Csak Bostonban lehet életképes egy ilyen című műsor. Az ország összes többi városában azt hinnék, vicc az egész.”A vibrafonista Milt Jackson így emlékezett rá: „Egyszerűen csak olyan volt, mint a zenészfiúk, de soha nem kellett erőlködnie azon, hogy olyan legyen, mint a zenészfiúk. Látni lehetett, hogy pap, de soha nem csinált nagy ügyet belőle. Nem tudom, hogy az emberek jobban viselkedtek-e a jelenlétében. Nem tudom, hogy felkeresték-e a gondjaikkal. De azt hiszen, igen.”
Idővel papi feladatai háttérbe szorították zenei érdeklődését. Az amerikai alapítású missziós paulista atyák szemináriumának vezetőjévé nevezték ki, majd a nyolcvanas évektől főként alkoholbetegekkel és kábítószerfüggőkkel foglalkozott. Zenei kapcsolatait arra is felhasználta, hogy jótékonysági koncerteket szervezett a betegségükből felépülők javára. 2003-ban hunyt el, a jazzről szóló (főként a Down Beatben megjelent) írásai a mai napig érdeklődést váltanak ki.
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés