Energiavesztés és kapcsolatok

Hartmut Rosa és a járványtapasztalat


Hartmut Rosa az egyik legismertebb mai szociológus, aki főként a társadalmi felgyorsulásról és a világhoz fűződő építő viszonyról (rezonancia) kidolgozott elgondolásaival lett híres. Egy napokban megjelent interjújából idézünk.
Most sok ember számára nem lelassult, hanem felgyorsult az élet. Gondoljanak az egészségügyre. Ráadásul az esetleges lelassulás is többféleképpen érintette az életminőséget. Van, akinek a karantén kész tragédia, és nem éppen fokozza az életminőségét. De nekem nem is a lassulás a fontos, hanem az elidegenedés. A modern kor gyorsulási kényszere elidegenedést eredményez, s ehhez ellenreceptre van szükségünk. Ezt nevezem rezonanciának. Csakhogy az állandó gyorsulási kényszer kioltja az idevágó lehetőségeket.
Nagyon leszűkült az a kör, amelyben mozgunk, ismét a lakóhelyünk a világunk középpontja. És időben is leszűkülést élünk át, mert nem tudjuk megmondani, mi lesz fél év, vagy akár csak egy hónap múlva. Ez lehetővé tette, hogy kipróbáljuk a közelünkben lévő rezonancialehetőségeket, azaz sétálunk, kertészkedünk vagy zongorázunk, de aztán belátjuk, hogy nem is olyan könnyű boldogságot meríteni a zongorázásból vagy a klasszikusok olvasásából. Időnk van, de nem tudjuk szabadidővé tenni. A nyugtalanság, amit érzünk, nem kívülről jön, mint korábban gondoltuk. Belülről is fakad, ami abból is látszik, hogy nem Wagner-operákat hallgatunk és nem Thomas Mannt olvassuk, hanem a közösségi médiában bóklászunk vagy filmeket bámulunk. Nemrég azon kaptam magam, hogy macskás videókat nézek, ekkor eszembe villant, hogy most már tényleg elég.
Ebben a helyzetben nemcsak agresszívek leszünk, hanem letargia és kimerültség is ránk tör. Nemrég éppen szemináriumot tartottam arról, hogy honnan ered az energiánk. Mindig azt gondoltuk, hogy az energia egyéni pszichés tulajdonság. Most már azt gondolom, hogy az energia, amivel rendelkezünk és amit társas kapcsolatokba fektetünk, magukból a sűrű kapcsolatokból fakad. Abból is, ha irritál valaki, például meglök. Látjuk már, hogy mennyire szükségünk van irritáló, meglepő, örömteli vagy bosszantó társas kapcsolatokra ahhoz, hogy kikerüljünk a rutinjainkból, gondolati szinten is. A digitális interakció jó az információcserére. De a kultúra, mondja Hans Blumenberg, abból jön létre, hogy kerülőutakat járunk be – és ezek a kerülőutak hiányoznak most. Nem tudok kiugrani gyorsan egy kávéra, moziba, nem tudok összefutni valakivel. Nemcsak arról van szó, hogy sokan nyugtalanok, és nem tesznek szert építő tapasztalatokra, hanem érdekes módon nincs is késztetésük arra, hogy társas kapcsolatokat létesítsenek, bár megtehetnék. Nincs energiájuk hozzá, és ez az energiavesztés pontosan a társas kapcsolatok hiányából fakad.
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés