A növekedés és az élet mögötti titok


A napokban jelent meg Elisabeth Rathgeb osztrák lelkiségi szerző új könyve, amely kertekben szerezhető tapasztalatokon keresztül vesz terítékre lelkiségi kérdéseket. A könyv megjelenése kapcsán adott interjújából idézünk.

A kert nagyon fontos számomra, mert ellenpólust képez a munkámhoz és a szakmámhoz képest, s lehetőséget nyújt a pihenésre és az erőgyűjtésre. A kertemben a szó nemes értelmében földközeli tudok lenni, meg tudok gyökerezni, és úgy érzem, tartozom valahová.
Nagyon jó, ha valakinek van egy tenyérnyi földterülete, amelyet önállóan művelni tud. Az ember ilyenkor maga döntheti el, mit ültet, minek enged teret, s milyen kertet akar kialakítani. A városokban élő emberek számára is egyre fontosabb, hogy legyen kapcsolatuk a földdel. A városiasodás ellenhatásaként számos kertmozgalom született, amely a föld iránti vágyat tükrözi, azt, hogy az emberek közel akarnak lenni a növekedéshez. Az emberek érzik, hogy fontos gyökeret ereszteniük a gyors ütemben változó világban, tudniuk kell, hogy hová tartoznak.
Az én kertemben néha gyomok is felütik a fejüket, mert a munkám miatt nem mindig tudok rendet tartani. Igyekszem ugyan, de nem mindig járok sikerrel. Olyan ez, mint maga az élet. A kertem arról árulkodik, hogy törekszem az átláthatóságra, próbálom a valóban fontos dolgokat előre helyezni, de olykor kudarcot vallok és csődöt mondok.
A kert tökéletes hely arra, hogy lelki növekedésre ösztönözzön, mert a kertben az ember kapcsolatba kerül az élettel és az élet mögött húzódó titokkal. Rábízom a talajra a virágmagjaimat, bízom benne, hogy kinő belőlük valami, óvom és gondozom őket, majd betakarítom munkám gyümölcsét, amelyet aztán el is kell engednem. Az élet egész ritmusa tükröződik ebben a folyamatban. Ugyanígy bízom abban, hogy minden védelemre talál Isten nagy titkában és erejében. A kert a remény helye is, ha ősszel elültetem a virághagymákat, arra számítva, hogy tavasszal virágok fakadnak belőlük. Sok mindenben, amit az életben teszek (a gyerekneveléstől a kapcsolataimon át a munkámig), arra számítok, hogy nem hiábavalók az erőfeszítéseim, s előbb-utóbb kivirágzik valami.
Most, amikor kissé lelassult és eseménytelen lett az életünk, a kert sokakat erővel tölt el, mert arról tanúskodik, hogy a természetben nem áll le a mozgás és a fejlődés, s a visszahúzódás és a megmerevedés után mindig elindul a növekedés.
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés