Az élet fénye és az olcsó siker

Alexander Schmemann ortodox teológus naplóiból


Egy eucharisztiáról szóló kurzus végén elgondolkodtam azon, mit tett a „vallásosság” (a külsődleges vallás) a liturgiával. Bár nem változtatta meg igazán, mégiscsak eltorzította. A külsődleges vallás és az ideológia rabszolgává teszi az embert; csak a hit ad szabadságot. A vallás és az ideológia szabadságról beszél. A hit engedelmességről beszél, de csak engedelmesség révén lehetséges a szabadság (az Isten iránti engedelmesség az egyetlen lehetséges szabadság ebben a világban, az egyetlen forrása a szabadságnak).
A világ gyalázatos állapotban van. Mégis milyen sok jó ember van ebben a kifordult világban! Erre gondoltam, miközben szeretetteljes ámulattal beszélgettem egy ortodox pappal és a feleségével.
*
Két napig Washingtonban voltam, előadásokat tartottam, felkerestem a barátaimat és prédikáltam. Ma reggel érkeztem vissza. A mai is ragyogó nap, amely felemeli az ember szellemét és betölti a szívét. Egyrészt nagyon fáradt vagyok, másrészt úgy érzem, minden rendben, mert azt tehetem, amihez értek és amire hivatva vagyok, nem úgy, mint a főiskola vég nélküli adminisztrációjának zsarnoki terhe alatt kínlódva. Olyan nagy öröm számomra, ha a barátaimmal lehetek, azok körében, akiknél tényleg önmagam vagyok.
*
Tegnap két előadást tartottam más egyetemeken. Nagyon jó volt az utazás, telefonok és a taposómalom nélkül.
Tegnap, amikor az előadás során rám szegeződött a diákok tekintete, azon gondolkodtam, hogy mit is jelent az oktatás, a nevelés. Milyen az életük ezeknek a hatalmas luxusegyetemeknek, amelyek akkor gazdagságot, előkelőséget és hatalmat sugároznak, parkok ölelésében és tavacskáik vizében tükröződve? „Gondolkodni tanítjuk az embereket, kérdéseket feltenni…” Elemzés, kritikai vélemény, érvelés. A diákokkal beszélgetve azonban rájöttem, hogy a kritika előtt, sőt a tények és a tudás megismerése előtt valami mást is várnának. Belső ösztönzést? Igazságot? Az élet értelmét? Ezek persze közhelyek, de mégiscsak így van – azt várják, amit a mai egyetemeken dívó pszichológia és ideológia félelemből vagy megvetésből tagad. Ezek a fiatalok lelkesen rávetik magukat a vallás minden utánzására, a radikalizmusra, a transzcendentális meditációra, a kommunákban élt életre. Semmi, senki nem neveli, nem vezeti, nem képzi őket. Ami miatt létrehozták az egyetemeket, és amit kívülről még mindig tükröznek, azt már régen kidobták – az eszményt, az átfogó látásmódot. Korábban a nevelés valamilyen átfogó látásmódban gyökerezett, és szolgálni akart megtanítani. Az élet fontos és szép volt, s a szolgálatként élt élet fénye tápláló volt. Mennyire szegények a fiatalok, akiknek csak „kritikai megközelítést”, freudiánus önvizsgálatot és olcsó sikert kínálnak.(1976. április 2–7.)
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés