Elfogadni és elengedni

Flüei Szent Miklós és Dorothee Wyss közös életszentsége


Josef Rosenast palottinus szerzetes azon a helyen végzi lelkipásztori munkáját Svájcban, ahol egykor az ország védőszentje, Flüei Szent Miklós, a tíz gyermekét és feleségét hátrahagyó Klaus testvér élte remeteéletét. Célja, hogy a szent felesége, Dorothea is az életszentség példájaként legyen tisztelhető.
Mióta Flüeli-Ranftban tevékenykedem, ez a téma mindig napirenden volt. Eleinte Dorothea szentté avatását is szorgalmazták egyesek, de kiderült, hogy ez nem lehetséges, gyakorlatilag ugyanis semmilyen dokumentum nem maradt fenn vele kapcsolatban. Az én szememben Klaus testvér és Dorothee mégis szent házaspárnak számít. A felesége nélkül Klaus testvér nem tudta volna bejárni azt az utat, amelyet megtett.
Sok olyan templom és kápolna van már, ahol közösen tisztelik a házaspárt. A fő kérdés egyelőre azonban az, lehetséges lesz-e közös liturgikus tiszteletük. Ez nagy előrelépést jelentene. Ma, amikor a házasságok és a családok egyre kevésbé számítanak szétszakíthatatlannak, nagyon fontosnak tűnik a szememben egy ilyen szentéletű házaspár példája. Eddig csak egyetlen házaspárt avattak szentté: Louis és Zélie Martint, Lisieux-i Szent Teréz szüleit. Úgy vélem, akár házasságban él valaki, akár tudatosan lemond a házasságról, a döntésnek igen fontos szerepe van. A fiataloknak ma nagyon meggyűlik a bajuk a döntéssel, és legszívesebben mindent bebiztosítanának az életükben. Csakhogy a házasság és a cölibátus egyaránt bizonytalan és kiszámíthatatlan. Az ember nem tud mindent bebiztosítani, hanem döntenie kell, s döntésével együtt el kell fogadnia, amit a jövő hoz, bár soha nem tudhatja, mi lesz az. És ezt az elfogadást rendszeresen meg kell újítania: Dorothee és Klaus testvér akkor is elfogadták életútjuk alakulását, amikor Klaus testvér már elhagyta az otthonát. Nem lelépett otthonról, ahogyan sokan gondolják, hanem hosszú időn át beszélgetett a feleségével, s csak akkor hagyta el otthonát, amikor Dorothee igent mondott erre, mert ő is felismerte, hogy Isten hívja a férjét. Nem azért példaképek, mert különváltak az útjaik, hanem azért, mert igent mondtak a hivatásukra, s el tudták engedni egymást. Az elengedés nem azt jelenti, hogy elvesztették egymást, hanem azt, hogy új módon tartoztak egymáshoz és fogadták el egymást.
Amikor az emberek eljönnek ide, a zarándoktemplomba, Klaus testvér ereklyéi láttán sokszor megkérdezik, hogy mégis hol vannak Dorothee ereklyéi. Mivel Klaus testvért már életében szentnek tartották, különleges temetésben részesült a templomban, s ezért megmaradtak a csontjai, a feleségét viszont egyszerűen csak a templomkertben temették el, ezért nem őrződtek meg földi maradványai. A templomban viszont mégiscsak őrizzük a házaspár egyik ereklyéjét: Klaus testvér remeteruháját. Ezt Dorothee készítette számára, és a férje mindig is viselte. Ezért az én szememben a ruha a házaspár közös ereklyéje, s közös igenjük csodálatos tanúja.
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés