Nagyszombat


Amilyen közlékenyek az evangéliumok az élő Jézus haláláig és sírba tételéig tartó szenvedésének elbeszélésében, éppoly hallgataggá válnak, természetszerűleg, a temetés és a feltámadás közti idő vonatkozásában. Hálával tartozunk nekik ezért. A halállal együtt jár ez a csönd. S ez nemcsak az élők gyászának csöndje, hanem az az elnémulás is, amelynek forrása, hogy nem tudjuk, hol és milyen állapotban tartózkodnak a halottak. Ennek az állapotnak az elsődleges tartalma ugyanis minden spontán cselekvés megszűnése, vagyis passzivitás, olyan állapot, amelyben titokzatos módon talán a végéhez ért élet egésze összegződik.
Először azt kell megfontolnunk, hogy Jézus valóban halott, éspedig azért, mert valóban hozzánk, Ádám fiaihoz hasonló ember lett. Halálának „rövid” idejét tehát nem arra használja fel, hogy különféle „cselekedeteket” hajtson végre a túlvilágon. Amint a földön szolidáris volt az élőkkel, a sírban éppúgy szolidáris a halottakkal. Mindenki a maga sírjában nyugszik. Ezzel az állapottal, amelyre a különvált test utal, ezzel válik szolidárissá Jézus.

(Részlet a szerző „A három nap teológiája” című könyvéből.)

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés