Kedvesség, kegyetlenség, érzelgősség

2018-ban jelent meg a legismertebb amerikai teológusnak számító Stanley Hauerwas erényekről szóló, levelek formájában megírt könyve. A könyvben elsőként a kedvességről beszél.

Akkor vagyunk kedvesek, ha teremtményként együtt tudunk lenni más teremtményekkel, és nem bánjuk. Akkor vagyunk kedvesek, ha el tudjuk fogadni mások kedvességét, és közben nem próbáljuk megvédeni magunkat. Akkor vagyunk kedvesek, ha félelem nélkül át tudjuk engedni magunkat Isten jó teremtésének. Akkor vagyunk kedvesek, ha készek vagyunk bízni mások képességeiben, amelyek szó szerint egyáltalán lehetővé teszik az életünket. Akkor vagyunk kedvesek, ha tudjuk, mikor nem szabad beszélnünk, mert semmi olyat nem tudunk mondani, ami ne lenne hamis. Akkor vagyunk kedvesek, ha akkor is készek vagyunk jelen lenni, amikor szavainkkal és tetteinkkel már semmit nem tudunk javítani az adott helyzeten.

Az erények ellentétét bűnnek nevezzük. Az egyes erényeknek sokszor több ellentétük is van, de a kedvességgel ellentétes bűnből csak egy van. Kegyetlenségnek nevezzük. Azt hiszem, nem szoktuk azt gondolni, hogy bárki is szándékosan kegyetlen lenne, ám sajnos néhányan annyira megszokták már, hogy semmibe vesznek másokat, hogy ezt az állandósult magatartásmódjukat joggal minősíthetjük kegyetlennek. És mivel nagyon kifinomult lények vagyunk, kegyetlenségünket könnyen úgy tüntethetjük fel, mintha csak mások javát igyekeznénk szem előtt tartani. Ha megszilárdult bennünk a kegyetlenség, nem tudjuk csak úgy lerázni magunkról. Új életformára van szükségünk, amelyhez kis lépéseken át juthatunk el – például bocsánatot kell kérnünk attól, akivel kegyetlenül bántunk.

Az erényeket azonban többnyire nem a velük ellentétes bűn fenyegeti igazán, hanem olyan magatartásformák, amelyek nagyon hasonlítanak rájuk. A kedvességnek például az érzelgősség a nagy ellensége. Mégpedig azért, mert aki érzelgős, azt hiszi, hogy akkor is kedvesek tudunk lenni, ha hűtlenek vagyunk az igazsághoz. Az érzelgősség gúnyt űz a kedvességből, mert a közszemlére helyezett törődést összekeveri a valódi gyengédséggel. Az érzelgősség megpróbálja elleplezni azt a visszataszító igazságot, hogy másokat elismerve sokszor csak a saját önközpontúságunkat fejezzük ki. Nem mindig tudjuk megállapítani, hogy kedvesek vagy érzelgősek vagyunk-e. A kedvességhez szükséges önismerethez csak a barátaink juttathatnak hozzá. Baráti kapcsolataink révén ismerhetjük fel, hogy kivé alakulunk, kik vagyunk és kihez tartozunk. Istenhez tartozunk, Isten népéhez, az egyházhoz, mindazokhoz, akiknek kedvessége lehetővé teszi, hogy kedvesek legyünk.
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés