Miért menekülünk a csendtől?


1931. július 28-án született Basil Pennington, aki 1951-ben lépett be a trappista rendbe, s 2005-ben bekövetkezett haláláig a lelki élet kimagaslóan tekintélyes mestereként nemcsak az USA-ban, de szerte a világon is számtalan előadás és lelkigyakorlat keretében tanított a szemlélődő imádság és a szemlélődő életstílus elsajátítására. Közel hatvan megjelent könyve közül az egyikből idézünk.

Ha meglátjuk, milyenek vagyunk valójában, sajnos nemcsak szép és vonzó dolgok tárulnak a szemünk elé. Kétségkívül ezért is igyekszünk menekülni a csendtől. Nem akarunk szembesülni a képmutatásunkkal, a hamisságainkkal. Meglátjuk ugyanis, mennyire hamis és törékeny az a látszatvilág, amelyet kialakítunk magunknak. Át kell mennünk azonban ezen a fájdalmas tapasztalaton, máskülönben nem válhatunk azzá, akik igazán vagyunk. Iszonyú nehéz ez az út, hiszen meghalunk magunknak (hamis önmagunknak), meghalni pedig senki nem akar. Más út viszont nem vezet az életre, a szabadságra, a békére, az igazi szeretetre. Az első lépés ezen az úton a csend. Nem tudjuk átadni magunkat, ha előbb nem ismerjük és nem birtokoljuk magunkat. Ebben áll a csend nagy értéke. A csend vezet el ahhoz, amit igazán akarunk.
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés