Hans Urs von Balthasar: Miért maradok az egyházban?

Hogy miért maradok az egyházban? Egészen biztosan nem azért, mert bármilyen mutatóból le tudnám olvasni, hogy az egyház megfelel az elvárásaimnak vagy Isten elvárásainak. Ami az első esetet illeti, a dolog éppen fordítva áll: az a kérdés, hogy én megfelelek-e az egyház elvárásainak; ami pedig a másodikat, hát csekély értelmi képességekkel is belátható, hogy az a rakás bűnös, aki az egyházat alkotja, soha nem fog megfelelni Isten elvárásainak, annál is kevésbé, mivel az egyház tagjai minden mélyebb bölcsességről megfeledkezve komikusan komoly hangvétellel azt a látszatot keltik, hogy ők maguk igenis eleget tesznek annak, amit Isten elvár az embertől. Az a rakás bűnös, akik vagyunk, az egyház történetének minden korszakában többé-kevésbé ostobán viselkedett, különösen akkor, amikor azt merte feltételezni, hogy ravasz manipulációkkal a földre tudja varázsolni (már most vagy nemsokára) Isten országát.

Hogy miért maradok mégis az egyházban? Mert különös módon mi, ostobák, még mindig nem tudtuk tönkretenni mindazzal, amire magunkat ragadtattuk. Mintha éppen fordítva lenne: minél inkább erőszakot teszünk rajta, annál világosabban megmutatkozik sérthetetlen szüzessége. Minél inkább megalázzuk, annál inkább látható, hogy valóban ott foglal helyet, ahol lennie kell. Természetesen az „utolsó” helyen. Az utolsó hely fontosságát Jézus és Pál egyaránt hangsúlyozza. Amit az egyházhoz nem tartozók tesznek, azzal nem kell foglalkoznunk, de nagyon sokan vannak idebenn is, akik azt hiszik, szolgálatot tesznek Istennek, ha úgy kezdik püfölni az egyházat, mint valami poros matracot. Végül is persze miért ne? Csak azt ne felejtsék el közben, hogy minden egyes ütés nyomán közösséget kell vállalniuk azzal, akit ütnek, és minden egyes ökölcsapással a saját – belülről korhadozó – mellkasukat is döngetniük kell.
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés