Nem mond le rólam a legvégén…

75 éve jelent meg az Utolsó látogatás


Evelyn Waugh Utolsó látogatás című regénye a legismertebb katolikus regények közé tartozik, és Waugh eredetileg „A hit családja. Teológiai regény” címmel is írta. A népszerű film alapjául is szolgáló könyvben azonban nyoma sincs az erőltetett komolyságnak vagy komorságnak, szórakoztató, sőt sok helyütt humoros. A kritikusokat, a filozófusokat és a teológusokat a mai napig megosztó, magyarul Ottlik Géza könnyed és lendületes fordításában olvasható regény végéről idézve emlékezünk meg a könyv 1945-ös megjelenéséről.

Rossz voltam mindig. Talán rossz leszek megint, megbűnhődöm megint. De minél rosszabb vagyok, annál inkább szükségem van az Istenre. Nem bírom kizárni magam az ő kegyelméből. Az ember nem várhat többet, mint hogy egylépésnyire láthasson előre. Ma azonban ráeszméltem, hogy megbocsáthatatlan dolog lenne… mint ami az iskolában már olyan rosszaság, hogy nem is lehet büntetést kiszabni rá, csak egyedül Mami intézheti el… az a rossz, amit éppen el akartam követni, de amihez még nem vagyok elég rossz, hogy csakugyan elkövessem; hogy felállítsak egy másik jót, vetélytársul az isteni jónak. Miért szabad ezt nekem megértenem? Talán azért van, mert Mami, dadus, Cordelia, Sebastian… s talán Bridey and Mrs. Muspratt is, bevették a nevemet az imádságukba; vagy lehet, hogy külön alkum ez az Istennel, hogy ha feladom ezt az egy dolgot, ami olyan nagyon kell nekem, akkor akármilyen rossz is vagyok, Ő nem mond le rólam a legvégén.
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés