„Menthetetlenül optimista vagyok”

Beszélgetés Charles Taylorral


A kanadai Charles Taylor minden bizonnyal korunk legnevesebb és legismertebb katolikus filozófusa világszerte. A napokban a kanadai közszolgálati rádiónak (CBC) adott interjújából idézünk.

A mostani körülmények között az hiányzik a legjobban, hogy szabadon tudjak mozogni, persze azért nincs okom panaszra, hiszen ahol élek, egy kilométerre él a legközelebbi szomszédom, így tudok sétálni és futni (már csak az igazi tavasz hiányzik). Sokat írok, és nélkülözhetetlen számomra a zene. A hiányérzet azonban nem kötődik a mostani helyzethez. A II. világháború óta a nyugati társadalmakban rengeteg a kereső ember, a spirituális útkeresés rendkívül széles körben megfigyelhető. Katolikus körökben olyan csoportok is vannak, amelyeknek a múlt hiányzik, és szeretnék, ha minden úgy lenne, ahogyan a háború előtt volt. Optimista vagyok, és remélem, hogy lehetséges lesz kiengesztelődés a különböző „keresők” között. Van okunk optimizmusra. Főként azért, mert az elmúlt hetekben azt tapasztalhattuk, hogy mérhetetlen szolidaritás alakult ki a társadalmakban, még olyan megosztott országokban is, mint amilyen az Egyesült Államok, legalábbis az emberek túlnyomó többségének körében. Azt hiszem, sokan tényleg változást akarnak. Kiderült, hogy számos intézményre nem fordítottunk elegendő anyagi forrást, különösen az idősek ellátásával kapcsolatban. A teljes egészségügyi rendszerünk fejletlennek bizonyult, és sokkal több figyelmet kell szentelnünk neki a jövőben. Az emberek ráébredtek, mennyire elégtelen körülmények között működnek például az idősotthonok. Szintén fontos felismerés, hogy társadalmainkban az egészségügyön kívül kiemelten fontos az oktatás, és mindent meg kell tennünk azért, hogy nagyszerű iskoláink és nagyszerű egyetemeink legyenek. Az oktatásra fordított költségeket nem szabad minimalizálnunk, hiszen az oktatás fontosabb, mint a termelés és a fogyasztás. A jelenlegi helyzetben sok helyütt (itt, Québecben is) áthidalódtak az embereket elválasztó szakadékok, persze új feszültségek is adódtak, például abban a kérdésben, hogy miként induljunk most előre. Mindenesetre bizonyos ideig egységbe kovácsolta az embereket a válság. Ha negatív jelenséget kell említenem, a bűnbakkeresést említem: óriási a kísértés arra, hogy minden bajért bűnbakokat keressünk. Ez korábban is így volt, és ezzel ma sem vagyunk másként
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés