Akit a legtöbben láttak személyesen a történelemben

Image

George Weigel II. János Pálról


George Weigel, a népszerű amerikai újságíró, tanár és politikai gondolkodó közeli barátságban állt II. János Pállal, akiről a máig legterjedelmesebb és legnépszerűbb életrajzot írta Witness to Hope címmel. Az alábbiakban Karol Wojtiła születésének századik évfordulójának közeledtével írt jegyzetéből idézünk.

Május 18-án az egyház és az egész világ Szent II. János Pál születésének századik évfordulójáról fog megemlékezni, s ezen a napon imáimban és gondolataimban egymást fogják váltani az emlékek. Ahogyan a pápa a vacsoraasztalnál ül, csillapíthatatlanul kíváncsian és sziporkázó humorral; ahogyan a pápai lakosztály kápolnájában az oltár előtt sóhajtozva imádkozik; ahogyan Kubában a pápai mise után rám mosolyog a pápamobilból, miközben a poros úton poroszkálok a barátaim után; ahogyan 2003 októberében a Parkinson-kórtól merev arccal rám néz, s mintha azt mondaná a tekintetével: „nézd, mi lett belőlem…”; majd két hónappal később, amikor már jobban érezte magát, a lányom esküvője felől érdeklődött, s azzal ugratott, készen állok-e már a nagyapaságra; ahogyan ünnepélyes külsőségek között fel van ravatalozva az apostoli palota Sala Clementinájában, az arckifejezése természetes és nyugodt, s az az ütött-kopott cipő van rajta, amely korábban megőrjítette a hagyományos pápai munkatársakat.

Mindegyik emlék személyes húrokat pendít meg bennem. De két jelenet különösen is kifejezi, hogy milyen ember volt a pápa. 2000 márciusában tett izraeli útján a Jad Vásemben, a jeruzsálemi holokausztemlékhelyen a következő felejthetetlen szavakat mondta: „Ezen az emlékekkel teli helyen hatalmas igénye van az értelemnek, a szívnek és a léleknek a csendre. Csendre, amelyben emlékezni tudunk. Csendre, amelyben fel tudjuk dolgozni a feltoluló emlékeket. Csendre, mert nincsenek szavak, melyek ki tudnák fejezni a soá szörnyű tragédiáját.” Március 26-án megállt a heródesi Templom nyugati falánál, fejét lehajtva imádkozott, majd a következő fohászt helyezte el a fal egyik résében: „Atyáink Istene, te arra választottad ki Ábrahámot és utódait, hogy elvigyék nevedet a népekhez; mélyen elszomorít azok magatartása, akik a történelem során szenvedést okoztak Ábrahám leszármazottainak, s bocsánatodat kérve elkötelezzük magunkat annak, hogy igazi testvéri kapcsolatot ápolunk a szövetség népével. Ámen. Joannes Paulus PP. II.”

Ez a két jelenet kulcsot ad ahhoz, hogy megértsük a pápát. Szolidaritást hirdetett, meg is testesítette a szolidaritást, és mélyebb szolidaritásra tudta hívni az embereket, mert teljes lényével megtért tanítványa volt Krisztusnak: lényének legmélyéig hatolóan hitt abban, hogy az üdvtörténet a világtörténelem legmélyebb, belső igazsága. II. János Pál, akit valószínűleg a legtöbben láttak személyesen a történelemben, hatalmas tömegeket tudott megmozgatni, mert Isten kegyelme sugárzott át rajta, mely mindenkit nemessé tesz, akit fénye és melege megérint.

(forrás: firstthings.com)
Image

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés