Önalávetés és ellenállás

Image

Thomas Merton a tiltakozás és az együttműködés kultúrájáról


Intézményeinkben nagyon sok beteges és hamis dolog van. Az önalávetés számít az egyedüli járható útnak, és gyanús minden ellenállás. A gépezet mindenkit porrá őröl. Ennek hatására aztán annyira felhevültek vagyunk, amikor végre kinyitjuk a szánkat, hogy majdnem felrobbanunk, s ezt persze nyomban felhozzák ellenünk. A saját tapasztalataim alapján a következőket tanácsolom:
1. Nincs értelme a közvetlen ellenkezésnek, ha reménytelen a dolog. Senkinek sem kötelező kimondania a véleményét, ha csak pofont kap érte, legfeljebb szélsőséges esetben. Normális esetben jobb, ha csendben maradunk, és végezzük a dolgunkat. Csak tegyük meg, amit fontosnak tartunk.
2. A dolgok soha nem annyira reménytelenek, mint amilyennek akkor tűnnek, amikor válságban vagyunk. Váratlanul feltűnik a színen egy jóravaló püspök vagy más nyitott szellemű ember, és a dolgok valahogyan rendbe jönnek, legalábbis bizonyos mértékben. Vagy éppen támogatásban részesülünk valaki részéről. Ha türelmesek vagyunk, és kitartunk az elveink mellett, anélkül, hogy nagy hűhót csapnánk körülöttük, egyszer csak a mi javunkra osztják majd a lapokat.
3. A cenzoraimmal viaskodva mindig kiálltam a jogaimért. Sokszor megtörtént, hogy visszavontak ellenem hozott döntéseket, amikor a legkevésbé számítottam volna rá (A hétlépcsős hegynek az egyik cenzor szerint például húsz évig nem lett volna szabad megjelennie.)
4. Keressük hasonló gondolkodású emberek társaságát, és működjünk együtt velük. Így jobban megértjük a problémákat.
5. Szenvedőkkel folytatott beszélgetéseink során jobb, ha őszinték vagyunk a visszaélésekkel és igazságtalanságokkal kapcsolatban, és nem kezdjünk védeni, ami védhetetlen. Legyünk a lehető legrealistábbak, és segítsünk, amennyire csak tudunk, de ne keltsünk reményeket olyan megoldások iránt, amelyeknek semmi esélyük.
Ha őszintén kimondjuk a véleményünket, de készek vagyunk engedelmeskedni, amikor kötelességünk, hamarosan tisztelni fognak minket, s bármekkora is a kísértés, nem fognak bólogató Jánosként kezelni minket.

(Egy papnak írt levélből, 1967. május 19.)

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés