Szvjatoszlav Sevcsuk görögkatolikus ukrán nagyérseket fogadta november 10-én XVI. Benedek, aki püspökké nevezte ki és 2011-ben jóváhagyta nagyérseki címét. XVI. Benedek biztosította az ukrán nagyérseket, hogy nyomon követi a háborús eseményeket, és imádkozik a békéért. A találkozó alkalmából Szvjatoszlav Sevcsuk Vatikáni Rádiónak adott nyár végi interjújából idézünk.

Az egyház szerves részét alkotja az ukrán népnek: mi vagyunk a szenvedők, minket támadtak meg, igazságtalan agresszió áldozatai vagyunk. Az emberek mindig értésünkre adták, hogy kell teljesítenünk az egyház küldetését: a jelenlét szentségének nevezem, amit megtenni próbálunk. Papjaink, szerzeteseink, püspökeink jelenléte nagyon fontos a nép számára, különösen a megszállt háborús övezetekben. Mi az emberekkel vagyunk.
Ha az egyház jelen van az egyszerű emberek körében, akkor az Úr jelenlétét képviseli. Az emberekben először ugyanis az a kérdés merült fel: „De hol van az Úr? Ebben a nehéz helyzetben, amikor nap mint nap leölnek minket, hol van Isten?” Erre a kérdésre valamiféle választ adott az egyház jelenléte. Jelenlétünkből pedig lelkipásztori cselekvés fakad: rugalmasak tudunk lenni, elemezni tudjuk a gyorsan változó humanitárius helyzetet, s megfelelően tudunk reagálni. Akit evakuálni kellett, annak a közlekedésben segítettünk, aki éhezett, annak enni adtunk, akik védelemre szorultak, befogadtuk a templomokba és a kolostorokba.
Úgy látjuk, hogy az embereket szorongás, félelem és harag kerítette hatalmába. És megkísértenek minket, akik gyűlöletet próbálnak gerjeszteni azok ellen, akik megtámadtak minket. Ezért hirdetjük a béke evangéliumát. Az emberek érzéseire úgy reagálunk, hogy tanúságot teszünk Istenről, aki szeretet, Istenről, aki a béke forrása.
Közvetlenül átéljük, hogy ez a háború „a gonoszság titka”, az „istenellenesség titka”, amelyről Szent Pál beszél: a gonoszság titka tárul most fel a világban. Az agresszor, aki elkezdte a háborút, abban az illúzióban ringatja magát, hogy uralni tudja a háború szabályait, de ez csak illúzió. A háború az első lövéstől kezdve kikerült az emberi irányítás alól. Az agresszor a sátán rabszolgája, akit kiengedett a szívéből. Azért imádkozzuk minden nap a Miatyánkban, hogy „szabadíts meg a gonosztól”. Isten a béke forrása; ő a béke Ura. Hisszük, hogy csak ő tud véget vetni a gonoszság e titkának.