Andrea Riccardi

Egy világ vége és az új egyensúlyok (nehéz) keresése


XVI. Benedek pápa temetésének másnapján a római történészprofesszor Andrea Riccardi írást tett közzé a Corriere della sera című olasz napilapban. Cikkét szinte teljes terjedelmében közöljük.
XVI. Benedek temetésén szomorú volt a hangulat. És nem csak a temetés szomorúsága volt ez. A Rómában ritka köd csak fokozta az érzést. Ratzinger nagy személyiség volt: értelmiségiként és pápaként is. Halott, akinek – ahogy a Biblia mondaná – beteltek napjai. A liturgia felett mégis inkább a vég érzése lebegett. Ferenc a pápai gyásznak megfelelően vörös színű liturgikus ruhában komoly arcot öltött, és a búcsú után nem rejtette el könnyeit sem…
Egy ember életének és egy világnak a vége. Wojtyla volt az első nem olasz pápa 1553 óta. Ez ugrásnak tűnt. Ratzingerrel azonban kiderült, hogy egy európai pápa, legyen a Habsburg krakkói lengyel vagy bajor, nem áll messze egy olasztól (a bresciai Montinitől vagy a bergamói János pápától). Az olasz-európai pápaságot tartották eddig alkalmasnak az egyetemes egyház vezetésére. Wojtyla karizmatikus ereje után (amely már Martini bíboros szerint is elfedte a problémák egy részét) Ratzinger pápasága inkább az egyház törékenységét és a vatikáni gépezet mozdíthatatlanságát mutatta meg. Mind Ratzinger, mind Wojtyla hitt Európa központi szerepében, ami a katolikus világot illeti. Európa volt a lengyel pápa világméretű törekvésének eredete, aki ezzel kapcsolatban drámaian fogalmazott: „Ha Európa elveszett, akkor a katolicizmus is elveszett”. A tegnapi temetés az európai pápaság végét jelezte, ami már Ferenc megválasztásakor megmutatkozott, aki „szinte a világ végéről” érkezett. A katolicizmus megbetegedett az európai válsággal, és talán maga is része ennek a válságnak. Ezt mutatja a hitüket gyakorlók alacsony száma és a kevés hivatás is (egy olyan kontinensen, amely korábban mindenhová misszionáriusokat küldött).
De az egyházban nem két áramlat van (Benedek és Ferenc irányvonala – a szerk.), hanem inkább a széttöredezettség és a kevés közös elképzelés jelensége figyelhető meg, csakúgy, mint az európai társadalomban. Ugyanaz az egyházi vezető réteg, amelynek középpontjában már nem egy európai rög áll, nem talált új egyensúlyt. A változások – ahogy Montini tanította – egy megújult uralkodó osztállyal történnek meg.
A tegnapi temetésen a fáradtság volt jelen, csakúgy, mint egész Európában… Ferenc nem beszélt a történelemről vagy a jövőről, és csak szuggesztív, hittel teli szavakra szorítkozott. E temetés komolysága inkább a szavakban, mint a szertartásban rejlett. Talán a pápa annak tudatában tette ezt, hogy az ősi római egyház átmenetet él át egy olyan jövő felé, amely még mindig kissé ködös.

A teljes írás: Andrea Riccardi: La fine di un mondo e la ricerca (difficile) di nuovi equilibri, https://www.santegidio.org/.../La-fine-di-un-mondo-e-la...
Lehet, hogy egy kép erről: 1 személy
 
 
 
 

Vigilia Facebook oldala

Design by PrioriWeb

Copyright @2019 Vigilia Kiadó. Minden jog fenntartva.

Keresés