SKRABSKI ÁRPÁD - KOPP MÁRIA

A bizalom mint a társadalmi tőke

központi jellemzője

Skrabski Árpád szociológus, Kopp Mária orvos-pszichológus. Legutóbbi írásukat 2007. 12. számunkban közöltük.

 A társadalmi tőke változásai Magyarországon

 

A modern társadalmakban alapvetően kétféle modell érvényesülését látjuk: az egyik az úgynevezett társadalmi tőkét, bizalmat, szolidaritást tekinti elsődlegesnek, a másik az anyagi tőke, a fiskális szempontok elsődlegességét képviseli.

Vizsgáljuk meg egy gyakorlati példán a kétféle szemlélet különbségét. 2008 a természetvédők szerint "a béka éve", amely összefogást hirdet a kipusztulóban lévő kétéltőek megmentése érdekében. Ez a szemlélet a kölcsönös felelősséget, szolidaritást képviseli, nemcsak az emberi társadalom elesettjei, hanem a teljes természeti és társadalmi környezet védelmében.

A másik szemléletet legnyilvánvalóbban az a kijelentés tükrözi, hogy "A mocsár lecsapolásakor nem a békákat szokták megkérdezni,. Ez a modell az embereket "békáknak, tekinti, akiknek a véleménye nem számít", ha a kiválasztottak érdekeiről, szabadságának érvényesüléséről van szó. A fiskális racionalitás szerint az egyik ember, csoport anyagi előrejutásához másoktól kell a javakat elvenni, ezért a bizalom, a kölcsönösség, a szolidaritás rombolására épít. Számos dél-amerikai országgal, volt szovjet tagköztársasággal ezt a konfliktusok gerjesztésére épülő modellt fogadtatta el az az érdekkör, amely a világot részvénytársaságként akarná működtetni. Ez a modell azonban a társadalom végzetes anyagi és egészségi kettészakadásához, s különösképpen a társadalmi tőke, a társadalom tagjai közötti bizalom, kölcsönösség pusztulásához, a közös erkölcsi elvek elvesztéséhez, anómiás állapothoz vezet.

A másik modell, amely az Európai Unió alapító atyáinak, különöskép!pen Robert Schumannak a víziója volt, a közös normák, erkölcsi elvek betartására, a bizalomra és megbízhatóságra, az erős civil társadalom működésére, azaz a társadalmi tőke erősítésére épít. Az utóbbi évtizedekben számos vizsgálat bizonyította, hogy a társadalmi tőke valóban tőke, és erősítése a gazdasági fejlődésnek sokkal kiegyensúlyozottabb alapja, mint a csak fiskális szemléleten alapuló modell. Ugyanakkor a valódi, az emberi személyiségben gyökerező boldogságnak alapfeltétele a szűkebb és tágabb közösségekhez való tartozás, a bizalom, a hosszú távú jövőkép. Az utóbbi időben, elsősorban közgazdasági vizsgálatok bizonyítják, hogy az emberek élettel való elégedettsége, szubjektív boldogság érzete jelentős gazdasági tényező.

Daniel Kahneman pszichológusként közgazdasági kutatásaiért kapta meg a Nobel-díjat, és ma a boldogság egészségre és a gazdasági fejlődésre gyakorolt hatásaival foglalkozik. Francis Fukuyama Bizalom című híres könyvében1 azt elemzi, hogy az amerikai társadalom prosperitásának, fejlődésének alapja az igen magas társadalmi tőke, a bizalom, az erős civil társadalom volt, amely az utóbbi időben ott is kezd erodálódni.

 

 

A társadalmi tőke meghatározásának négy fő megközelítése van: az antropológiai, a szociológiai, a közgazdasági és a politológiai.

1. Az antropológiai megközelítés alapja az a megállapítás, hogy az együttműködés, közösségiség, bizalom az ember alapvető szükséglete. A korábbi évszázadok, sőt évezredek során ez az igény nem kérdőjeleződött meg, a közösségek meghatározták az ember életkereteit. Az utóbbi három évszázad során ez a rendkívül szoros közösségi kötődés, társadalmi háló alapvetően megváltozott az urbanizáció, az ipari fejlődés, a mélyreható társadalmi átalakulás következményeként. Így a modern, posztmodern társadalomban újra kell fogalmaz!ni a közösségiség, együttműködés jelentőségét és formáit.

2. A szociológiai megközelítés a társadalmi normák és az emberi motiváció jelenségköréből indul ki, s ebből a szempontból írja le a bizalom, a kölcsönösség és a közösségi hálózatok jelentőségét. A társadalmi tőke vizsgálatának gyökerei visszanyúlnak Emile Durkheim és Max Weber munkásságához. A társadalmi tőke szociológiai meghatározása terén alapvető Coleman2 és Bourdieu3 munkássága. Mind!ketten hangsúlyozzák a különböző tőkeformák összefüggésének jelentőségét. Magyarországon Andorka Rudolf tanulmányai4 máig alapvetők ebben a tekintetben.

3. A közgazdasági megközelítés azt hangsúlyozza, hogy az együttműködés, a bizalom igen jelentős közgazdasági tényező, a gazdasági hatékonyság szempontjából alapvető. Miután nem célunk a társadalmi tőke közgazdasági hatásainak vizsgálata, ezért a közgazdasági megközelítés összefoglalása meghaladja e tanulmány kereteit.

4. A politikai tudományok területén elsősorban azt emelik ki, hogy a társadalmi tőke erősítése alapvető a demokrácia megerősödése, a társadalmi szolidaritás és a fenntartható fejlődés megalapozásában. Itt hivatkozhatunk Alexis de Tocqueville munkásságára, valamint a társadalmi tőke kutatásban meghatározó két szerző, Robert Put!nam5 és Francis Fukuyama6 alapvető munkásságára.

A társadalmi tőke annyiban különbözik jelentősen a pénztőkétől vagy az emberi tőkétől, hogy elsősorban nem az egyén tulajdona, hanem egy társadalmi csoport, közösség jellemzője. Így beszélhetünk egy ország, egy megye, egy kistérség, egy város társadalmi tőkéjéről. Tehát alapvetően ökológiai és nem egyéni jellemző. Olyan "közjó"-nak tekinthető, amellyel egy közösség bizonyos, meghatározott mértékben rendelkezik. Ugyanakkor természetesen a társadalmi tőke jellemzői a közösséghez tartozó egyének szintjén is vizsgálhatóak.

Meghatározása szerint a társadalmi tőke olyan befektetés, amelynek célja a csoportidentitás kialakítása. A barátság, a bizalom, a közös normák és célok olyan befektetésnek tekinthetőek, amelyek a társadalmi együttműködést, s ezen keresztül a jobb gazdasági hatékonyságot is szolgálják.

A legtöbb meghatározás a bizalmat tekinti alapvetőnek a társadalmi tőke szempontjából, a kérdés csupán az, hogy a bizalom az erős társadalmi tőke eredménye-e, vagy a társadalmi tőke alapvető összetevője. A bizalom azonban mindenképpen a társadalmi tőke rendkívül jelentős meghatározója, akár oknak, akár okozatnak tekintjük. Általában a másokba vetett bizalom fontosságát szokták kiemelni, pedig legalább ilyen fontos az is, hogy az emberek mennyire tartják saját magukat megbízhatónak, bizalomra méltónak.

A társadalmi tőkén belül három dimenziót különíthetünk el: a szoros családi, csoportkapcsolatokon alapuló kötődést (bonding); a távolabbi barátokkal, kollégákkal való kapcsolaton alapuló "hidakat" (bridging) és a különböző társadalmi csoportok közötti kapcsolatokat, hálót (linking).

Különböző iskolák véleménye eltér abban, hogy beszélhetünk-e társadalmi tőkéről abban az esetben, ha az csupán egy olyan csoport igen erős belső kohézióját jelent, amely a kívülállók felé nem nyitott. Mivel ebben az esetben az erős belső kötődés nem jár együtt a kívülállók felé való nyitottsággal, nagyon vitatható, hogy ez a kötődés nevezhető-e társadalmi tőkének. Ilyen kötődés jellemzi a terrorista csoportokat, droghálózatokat, maffia csoportokat. Ha a társadalmi tőkét úgy határozzuk meg, hogy a társadalom és az egyén testi és lelki egészségének fontos meghatározója, az ilyen típusú csoportcinkosság nem minősíthető társadalmi tőkének.

 

 

A fenti kérdés átvezet a társadalmi tőke mérésének igen összetett kérdésköréhez. Az OECD kitűnő áttekintő tanulmánya7 szerint a társadalmi tőke mérése még ma is gyermekcipőben jár. A leginkább alkalmazott mérőeszközök a bizalom, a kölcsönösség és a társadalmi csoportokban való részvétel mutatóit vizsgálják. Ezek a mérőeszközök egyrészt attitűdöket, szubjektív véleményeket vizsgálnak, másrészt magatartásformákat, például egyesületekben való részvételt, aktivitást.

 

Rendkívül fontos figyelembe venni, hogy az attitűdök, a szubjektív vélemények vizsgálatánál a kulturális tényezők szerepe igen jelentős, így ilyen vizsgálatok alapján csak rendkívül óvatosan lehet kultúrák közötti különbségekre következtetni.

 

A társadalmi tőke forrásai a család, az iskola és a társadalmi, önkéntes szervezetek. A normákat, értékeket a család adja át a gyermeknek, azonban később ezek megszilárdításában, a közösségi, együttműködési készségek kialakításában az iskolának, majd a helyi közösségeknek van alapvető szerepük. Ez magyarázza, hogy a társadalmi tőke fogalmát a mai értelemben először az iskolákkal és a helyi közösségekkel kapcsolatban írták le. Mivel az erős társadalmi tőke a közös normák, értékek elfogadásán alapul, nyilvánvaló, hogy az anómiás társadalmakban a társadalmi tőke gyengébb.

Putnam8 szerint a társadalmi tőke jelentősen csökkent az Egyesült Államokban az utóbbi évtizedekben. Igen fontos kérdéskör ezeknek a változásoknak a követése, a jelen tanulmányban a társadalmi tőke változásait vizsgáljuk a magyar társadalomban 1988 és 2006 között.

 

 

Abban valamennyi, ezzel a kérdéskörrel foglalkozó vizsgálat megegyezik, hogy a társadalmi tőke erőssége igen pozitív kapcsolatban áll a testi és lelki egészségi állapottal, a szubjektív "jól-lét,-tel", az életminőséggel. Már Durkheim leírta, hogy az öngyilkosság gyakorisága igen szoros kapcsolatban áll a társadalmi kapcsolatok dezintegrálódásával. A születésszám csökkenése és az anómia közötti társadalmi szintű összefüggés mutatható ki ugyanezen elmélet alapján. Andorka Rudolf9 az anómiás lelkiállapotot jelölte meg a magyar demográfiai, megbetegedési és halálozási krízis gyökereként.

Az utóbbi évtizedekben számos vizsgálat bizonyította, hogy ha az adatokat egyéb lényeges tényezők szerint korrigáljuk, a társadalmi tőke, elsősorban a bizalom, a várható élettartam és az egészségi állapot számos mutatójának független előrejelzője.10 Ennek magyarázataként egyrészt a stresszel, nehézségekkel való megküzdésben a bizalom, az, hogy számíthatunk másokra, fontos puffer tényező, másrészt az egészségvédő magatartást segítik elő a közös normák, a támogatás. Vizsgálatok eredményi szerint Amerikában és Angliában is a társas támogatás, társas kapcsolatok az életminőség fontosabb meghatározói, mint az iskolázottság és a jövedelem.

 

A társadalmi tőke jellemzői a Hungarostudy országos reprezentatív felmérések szerint

 

Országos reprezentatív, úgynevezett Hungarostudy felméréseinkben 1988-ban 21.000, 1995-ben és 2002-ben 12.600 személlyel végzett otthoni interjúk során a társadalmi tőke jellemzőit vizsgáltuk a 150 magyar kistérségben az egészségi állapottal, s más pszichológiai, életmódbeli, társadalmi-gazdasági és pszichoszociális tényezőkkel kapcsolatban. 2006-ban 4.500 személy ismételt felkeresésével követéses vizsgálatot bonyolítottunk le, ahol már ok-okozati összefüggések megállapítására is mód nyílt. Azokban az esetekben, ahol a 2002-es és a 2006-os adatokat hasonlítjuk össze, természetesen külön feltüntettük a Hungarostudy 2002-nek azt az almintáját, akik a követéses vizsgálatban is részt vettek. Ez az alminta nem tért el jelentősen a teljes országos reprezentatív mintától, azonban a reprezentativitás érdekében néhány korrekciót hajtottunk végre.11

A társadalmi tőkét Putnam12 javaslatai alapján Ichiro Kawachi három dimenzió mentén határozta meg, amelyek a környezetbe vetett bizalom és megbízhatóság, másoktól kapott és másoknak nyújtott segítség, továbbá civil szervezettől kapott segítség és a civil szervezetben vállalt kötelezettség. Mivel vizsgálatainkat Kawachival (Harvard Egyetem) együttműködésben végeztük, ezek a társadalmi tőkemutatók megegyeznek az általa alkalmazott mutatókkal:

Bizalom

A bizalom ellentétét, az úgynevezett társadalmi bizalmatlanságot arra a kérdésre adott válasz segítségével mértük, hogy a megkérdezett egyet értett-e az állítással, hogy "az emberek általában aljasak, önzőek és ki akarják használni a másikat" (Válasz: 0-3 "nem ért egyet"-től "teljesen egyetért"-ig). Ez a kérdés nagyon hasonló ahhoz a Kawachi és társai által használt indikátorhoz, amelyet a bizalom hiányának mérésére használtak az US General Social Survey során. Ez a kérdés mindhárom utóbbi Hungarostudy felmérésben szerepelt. A bizalom hiányára vonatkozó további kérdéseink így szóltak: "Senki sem törődik azzal, hogy mi történik a másikkal"; "A legbiztosabb nem bízni senkiben,. A válaszok 0-3-ig terjednek a "nem ért egyet"-től a "teljesen egyetért"-ig. Minden esetben az 1-3-ig terjedő egyetértést jelző válaszok százalékos arányát számítottuk ki.

Versengő, rivalizáló attitűd, irigység

Tudomásunk szerint a mi vizsgálatunk volt az első, ahol a versengő attitűdöt szerepeltettük a társadalmi tőkeváltozók között.13 A versengő attitűdöt azzal mértük, hogy a megkérdezett mennyire ért egyet az alábbi állítással: "Ha egy jó ismerősöm sikeréről hallok, úgy érzem, mintha magam kudarcot vallottam volna" (Válasz: 0-3 "nem ért egyet,-től "teljesen egyetért"-ig).

A civil szervezetekben való részvétel és támogatás

1988-ban ilyen kérdést nem tettünk fel, mivel az akkori politikai és társadalmi viszonyok között nem kaptunk volna megbízható válaszokat. 1995-ben csupán arra kérdeztünk rá, hogy mennyi támogatásra számíthat a személy civil szervezetektől nehéz élethelyzetben.

2002-ben a civil szervezetekben való tagságot direkt kérdéssel mértük, ahol a két lehetséges válasz "igen, vagy "nem, volt. Civil szervezeten nonprofit, önkéntes szervezeteket, egyesületeket, önsegélyző csoportokat, klubokat értünk. Politikai pártok, szakszervezetek, vallások nem számítanak civil szervezetnek.

 

Anómia skála14 társas támogatás

2002-ben és 2006-ban felvettük a korábban Andorka Rudolf által használt anómia skála rövidített változatát. A Caldwell-féle kérdőív segítségével pedig valamennyi felmérésünkben rákérdeztünk az észlelt társas támogatás mértékére, ebben a fejezetben a barátoktól, rokonoktól, illetve a partnertől (házastárs, élettárs) várható támogatás mértékét hasonlítottuk össze. A vallásgyakorlás a társadalmi tőke igen fontos mutatója, azonban ennek bemutatása meghaladja a jelen tanulmány kereteit.15

 

A társadalmi tőke alakulása 1988 és 2002 között

Vizsgálatainkban a társadalmi bizalmatlanság mértéke volt a megyék, kistérségek közötti halálozási, egészségi különbségek legfontosabb előrejelzője.16 Nemzetközi felmérések szerint a legmagasabb bizalom értékeket a skandináv országokban találták: a norvégek 65 százaléka, a svédek 60 százaléka állítja, hogy a legtöbb emberben meg lehet bízni, tehát a norvégeknek csupán 35 százalékát, a svédeknek 40 százalékát jellemzi a társadalmi bizalmatlanság.17 Régiónk átalakuló társadalmaiban a bizalom, elsősorban a mindenkire kiterjedő bizalom lényegesen alacsonyabb, mint a legtöbb nyugati országban, különösen alacsony a skandináv országokhoz viszonyítva. A bizalmatlanság és a korrupció szorosan összefügg egymással. Valószínűleg ezzel a problémakörrel függ össze, hogy régiónkban az ember "nem lehet eléggé körültekintő", "nem lehet eléggé óvatos" állításokat igen fontosnak tartják. Kérdés azonban, hogy a körültekintés nélküli bizalom mennyiben lenne reális a mi körülményeink között, nem inkább a valóság figyelembevételének jele-e. Természetesen egy igen rendezett, normakövető társadalomban, mint a skandináv országok népessége, nincs szükség ilyen fokú óvatosságra.

Saját vizsgálataink eredményei összhangban vannak a nemzetközi vizsgálatok azon megállapításával, hogy Magyarországon a társadalmi bizalmatlanság mértéke igen magas, azonban az elmúlt tíz évben igen jelentős változások is kimutathatóak voltak. Ugyanazokkal a kérdésekkel vizsgálva, a társadalmi bizalmatlanság mértéke 1995 és 2002 között csökkent, míg 2002 és 2006 között igen jelentős mértékben emelkedett (1. ábra).

1995-ben az emberek 63 százalékát jellemezte a társadalmi bizalmatlanság, 63 százalék értett egyet azzal az állítással, hogy "az emberek általában aljasak, önzőek, akik csak ki akarják használni a másikat". Ez az arány, ugyanazzal a kérdéssel vizsgálva 2002-re valamelyest csökkent, 58 százalék volt. 2006-ban viszont már a megkérdezettek 69 százalékát jellemezte ez az állítás. Még megdöbbentőbbek a változások azzal az állítással kapcsolatban, hogy "senki sem törődik azzal, hogy mi történik a másikkal". Ezzel az állítással 1995-ben a magyar népesség 63 százaléka egyetértett, 2002-ben már csak 50 százalék, míg ugyanez az arány 2006-ra 81 százalékra emelkedett. Szintén igen jelentősen változott a "legbiztosabb nem bízni senkiben" állítással egyetértők aránya: 1995-ben 56 százalék volt, 2002-ben 54 százalék. 2006-ban a megkérdezettek 70 százaléka válaszolta ezt azok közül, akik esetében 2002-ben csak minden második ember érezte így.

A rivalizálás korábbi vizsgálataink eredményei szerint az idő előtti férfi halálozás fontos előrejelzője.18 Bár a rivalizálás mértéke alacsonyabb, mint a többi társadalmi tőke mutatóé, ez is változott a három időpont között. 1995-ben a megkérdezettek 27 százalékát, 2002-ben 23 százalékát, 2006-ban 33 százalékát jellemezte. Annak ellenére, hogy korábban a civil társadalom fokozatos erősödése volt jellemző, 2002 és 2006 között az egyesületi tagok aránya 13 százalékról 10 százalékra csökkent a felnőtt népesség körében. A civil szervezetekben való részvétel a férfiak idő előtti halálozási különbségeinek szignifikáns előrejelzője, az alacsony civil szervezeti részvétel magasabb idő előtti halálozással jár. Elsősorban a fejlettebb régiókban magasabb a civil szervezetekben résztvevők aránya. Putnam alapvető tanulmánya19 nyomán a civil szervezetekben való részvétel a társadalmi tőke egyik legfontosabb mutatója.

Fukujama különböző országok helyzetét, Putnam az olasz tartományokat összehasonlítva bizonyította, hogy a gazdasági prosperitás szorosan összefügg a társadalmi tőke erősségével: azokban az országokban, illetve tartományokban, ahol a társadalmi tőke, az emberek közötti bizalom erős, a gazdaság is sokkal jobban működik. A társadalmi tőke mutatóinak fenti változásai is szoros kapcsolatot mutatnak a magyar gazdaság helyzetével.

 

Az anómia változásai a magyar társadalomban

A 2. ábra szerint az anómia, értékvesztés, jövőkép nélküliség értékei 2002 és 2006 között jelentősen emelkedtek. A szabálysértő magatartás, az, hogy "aki vinni akarja valamire, rákényszerül arra, hogy egyes szabályokat áthágjon", már 2002-ben is magas arányban volt jellemző, a megkérdezettek 80 százaléka válaszolta ezt. 2006-ban ez az arány 84 százalék volt. Érdekes módon, míg a többi anómia változó egyértelműen rosszabb egészségi állapottal, életminőséggel jár együtt, a szabálysértő magatartás inkább egészségvédő faktorként jelent meg. Ez arra mutat, hogy a mai magyar társadalomban bizonyos értelemben még ma is a túlélés feltétele egyes szabályok áthágása.

Ezzel szemben az értékvesztést, kilátástalanságot jelző anómia mutatók a krónikus stressz lelkiállapotának legmegfelelőbb jellemzői, mind az egészségi állapot, mind az életminőség jelentős rosszabbodásával járnak együtt.20 Azoknak az aránya, akik úgy vélekedtek, hogy "az ember egyik napról a másikra él, nincs értelme előre terveket szőni,, négy év alatt drasztikusan nőtt 52 százalékról 69 százalékra. Akik úgy vélték, hogy "minden olyan gyorsan változik, hogy az ember azt sem tudja már, hogy miben higgyen", 72 százalékról 82 százalékra emelkedett. Azok aránya, akiknek az volt a véleménye, hogy "manapság alig tudok eligazodni az élet dolgaiban", 66 százalékról 75 százalékra nőtt. A 2002-ben is már igen magas anómia értékek 2006-ra tovább növekedtek, ami a magyar társadalom igen súlyos erkölcsi és lelki állapotára utal.

 

A társas támogatás változásai

A 3. ábra azt mutatja, hogyan változott a barátoktól, rokonoktól, partnertől (házastárstól, élettárstól) kapott támogatás mértéke 1988 óta. Az adatok egy társadalmi méretű tranziens folyamatra utalnak. A rendszerváltást követően, 1988 és 1995 között jelentősen csökkent a barátoktól és rokonoktól kapott társas támogatás mértéke. Valószínűleg ebben az esetben nem a kapcsolatok romlottak meg ilyen mértékben. 1988-ban, a munkanélküliség, a nagyfokú társadalmi átalakulás megindulása előtt az emberek 68 százaléka biztosan számított arra, hogy barátaik, rokonaik nehéz helyzetben segíteni fogják őket. 1995-ig kiderült, hogy sok esetben nem számíthatnak a remélt segítségre, ezért csökkent igen jelentős mértékben azok aránya, akik úgy érezték, hogy átlagosan vagy nagyon számíthatnak barátaikra, rokonaikra, ezek aránya csak 51, illetve a rokonok esetében csupán 45 százalék volt. 2002-re a barátoktól, rokonoktól várható támogatás mértéke már ismét megközelítette az 1988-as értéket: 67 százalékra illetve 62 százalékra emelkedett. Igen érdekes, hogy míg a társadalmi tőke valamennyi mutatója tekintetében jelenetős rosszabbodás volt 2002 és 2006 között, a barátoktól, rokonoktól várható társas támogatás mértéke tovább emelkedett: 74 százalékra, illetve 69 százalékra. Hasonlóképpen a partnertől (házastárstól, élettárstól) kapott társas támogatás mértéke is fokozatosan emelkedett 1995 és 2006 között. A magyar társadalom tehát a társadalmi tőke csökkenését, az anómia nagyarányú növekedését 2002 és 2006 között a társas támogatás jelentős mértékű növelésével igyekezett kompenzálni. Ez biztató jele a magyar társadalom életképességének, annak, hogy az általános társadalmi bizalomvesztést a családi, rokoni kapcsolatok erősítésével igyekszünk ellensúlyozni.21

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 1. ábra: A társadalmi tőke változásai 1995 és 2006 között

 

 2. ábra: Az anómia változásai 2002 és 2006 között

 

3. ábra: A társas támogatás változásai 1988 és 2006 között

 

 

 

Jegyzetek

 

1F. Fukuyama: Bizalom. A társadalmi erények és a jólét megteremtése. (Ford. Somogyi Pál László.) Európa, Budapest, 1997.

2J. Coleman: The Concept of Equality of Educational Opportunity. Harvard Educational Review special issue (Win­ter) 38 (1), 1968, 7–22.; J. Coleman: Norms as Social Capital. In: Gerard Radnitzky and Peter Bernholtz (eds.): Economic Imperialism: The Economic Method Applied outside the Field of Economics. Paragon House Publisher, New York, 1987.; J. Coleman: Social Capital in the Creation of Human Capital. American Journal of Sociology, 94, 1988 (suplement): 94–120.

3P. Bourdieu: Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke. In: Angelusz R. (szerk.): A társadalmi rétegződés komponensei. Új Mandátum, Budapest, 1997, 56–177.

4Andorka R.: Merre tart a magyar társadalom? Antológia Kiadó, Lakitelek, 1996.

5R. Putnam: Making Democracy Work. Princeton University Press, Princeton NJ., 1993.; R. Putnam: Bowling Alone: The Collapse and Revival of American Community. Simon Schuster, New York, 2000.

6F. Fukuyama: The Great Disruption: Human Nature and the Reconstitution of Social Order. The Free Press, New York, 1999.; F. Fukuyama: Bizalom, i. m.

7OECD: The well-being of nations, The role of human and social capital. OECD, Paris, 2001.

8R. Putnam: Bowling Alone: The Collapse and Revival of American Community, i. m.

9Andorka R.: i. m.

10I. Kawachi – L. F. Berkman: Social cohesion, social capital, and health. In: L. F. Berkman and I. Kawachi (eds.): Social Epidemiology. Oxford University, New York, 2000.; Skrabski Á. – Kopp M. – I. Kawachi: Social capital in a changing society: cross sectional associations with middle aged female and male mortality. J. Epidemiology and Community Health, 57, 2003, 2, 114–119.

11Kopp M. – Rózsa S. – Skrabski Á.: Az esélyerősítés és életminőség mérésére alkalmazott kérdőíves vizsgálati módszerek, a Hungarostudy 2002 és a Hungarostudy 2006 követéses vizsgálat kérdőívei. In: Magyar lelkiállapot 2008. Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban. (Szerk. Kopp M.) Semmelweis Kia­dó, Budapest, 2008, 34–36.

12R. Putnam: Making Democracy Work, i. m.

13Skrabski Á.: A társadalmi tőke és az egészségi állapot az átalakuló társadalomban. Corvinus Kiadó, Budapest, 2003.

14Andorka R.: i. m.

15Székely A.: A vallásosság változása Magyarországon 1995–2006 között, lehetséges háttértényezők, következmények. A vallásosság és a gyerekszám összefüggései. In: Magyar lelkiállapot 2008, i. m. 373-351.

16Skrabski Á. – Kopp M. – I. Kawachi: Social capital in a changing society: cross sectional associations with middle aged female and male mortality, i. m.; Skrabski Á.: A társadalmi tőke és az egészségi állapot az átalakuló társadalomban, i. m.

17OECD: The well-being of nations, The role of human and social capital, i. m.

18Skrabski és mtsai, 2003. i. m.

19R. Putnam: Making Democracy Work, i. m.

20Kopp M. – Rózsa S. – Skrabski Á.: Az esélyerősítés és életminőség mérésére alkalmazott kérdőíves vizsgálati módszerek, a Hungarostudy 2002 és a Hungarostudy 2006 követéses vizsgálat kérdőívei.. In: Magyar lelkiállapot 2008, i. m.

21Utasi Á.: Bizalom hálója - mikrotársadalmi kapcsolatok, szolidaritás. Új Mandátum, Budapest, 2002.

 

 

vigilia@katolikus.hu


Módosítva: 2008.11.14.